Oldal 343 [343]
OCR
mert a magasságtól elsötétült a szemük előtt a világ. (4) Mivel már mindenfelé zuhantak le a létrák és emberek, és a siker tovább növelte az ellenség bátorságát és lelkesedését, elhangzott a visszavonulást jelző kürtszó. (5) Így az ostromlottak nemcsak pillanatnyilag reménykedhettek abban, hogy lélegzethez jutnak a megerőltető küzdelem után, hanem hosszabb távon is: létrákkal és ostrommal nem lehet elfoglalni a várost — gondolták —, körbesáncolni pedig bonyolult és hosszadalmas feladat, így vezéreiknek lesz idejük, hogy segítségükre siessenek. (6) De alig ült el az előző csatazaj, Scipio máris parancsot adott többi, még friss erőben lévő csapatának, hogy vegyék át a létrákat sebesült és kifáradt embereitől, és még nagyobb erővel rohamozzák a várost. (7) Ekkor már kiismerte a lagúnát tarracói halászok segítségével, akik könnyű csónakokkal, vagy ahol ezek megfeneklettek, gyalogszerrel járták végig azt — így hát tudta, hogy gyalog is könnyen meg lehet közelíteni a falakat. Mihelyt értesült róla, hogy megérkezett az apály, 500 fegyveressel a lagúnához vonult. (8) Dél körül járt az idő, és a víz nemcsak az apály miatt áramlott vissza a tengerbe, de heves északi szél is támadt, amely a visszavonuló vizet az apállyal egy irányban hajtotta, és így a víz annyira leapadt a sekélyesben, hogy egyes helyeken derékig, másutt alig térd fölé ért. (9) Mindezt Scipio gondos felderítés alapján tudta, de most az istenek csodás beavatkozásának tüntette fel a dolgot, mondván: ők futamították meg a tengert, hogy a rómaiak átkelhessenek, ők sodorták el a lagúna vizét és tárták fel ezt az emberi lábtól még soha nem érintett utat. Biztatta embereit, hogy kövessék vezetőjüket, magát Neptunust, és a lagúna közepén át vonuljanak a falak alá. 46. (1) A szárazföld felől támadókra nehéz megpróbáltatás várt: nemcsak a falak magassága akadályozta őket, hanem az is, hogy két oldalról is ki voltak téve az ostromlottak lövedékeinek, így oldalról több veszély fenyegette őket, mint szemből. (2) A másik oldalon azonban az 500 ember akadálytalanul vonult át a lagúnán, majd hatolt fel a falra. Ezt a pontot a városbeliek nem erősítették meg védőművekkel, abban a hitben, hogy elég a lagúna nyújtotta természetes védelem; sőt egyetlen fegyveres őrség vagy őrjárat sem állta útjukat, mert minden védő arra figyelt, hogy ott segítsen, ahol a nyilvánvaló veszély fenyegetett. (3) Miután a rómaiak küzdelem nélkül behatoltak a városba, inuk szakadtából rohantak ahhoz a kapuhoz, amely körül a küzdelem összpontosult. (4) Annyira ezen csüggött mindenkinek — a küzdőknek és az őket buzdító szemlélőknek — nemcsak a figyelme, de szeme és füle is, (5) hogy senki sem vette észre, hogy hátuk mögött elfoglalták a várost, csak amikor már hátulról is zuhogni kezdtek rájuk a dárdák, és az ellenség két tűz közé szorította őket. (6) A védőket megzavarta a félelem, így a rómaiak hatalmukba kerítették a falakat, és kívül-belül 342
