Oldal 342 [342]
csapatait. (2) A római táborral szemben 2000 városi polgárt állított fel, 500 ka¬
tonájával megszállta a fellegvárat, 500-at pedig a város keleti fekvésű magaslatán
helyezett el. A sokaság többi részének megparancsolta, hogy mindenre éberen
ügyeljenek, és mindig oda siessenek, ahová a csatakiáltás vagy valamilyen várat¬
lan fordulat szólítja őket. (3) Ezután kinyittatta a kaput, és kiküldte rajta a római
táborhoz vezető úton felsorakoztatott csapatait. A rómaiak vezérük személyes
utasítására kissé visszahúzódtak, hogy közelebb legyenek tartalékaikhoz, ha
küzdelem közben segítségre szorulnának. (4) Kezdetben egyenlő erejű csataso¬
rok álltak szemben, de miután a rómaiak egyre újabb erősítéseket kaptak tábo¬
rukból, nemcsak megfutamították az ellenséget, de szétzilált csapatainak olyan
szorosan a sarkában voltak, hogy ha Scipio nem fúvat visszavonulót, a menekü¬
lők közé keveredve behatoltak volna a városba is. (5) A csatában támadt riada¬
lomnál nem kisebb ijedség lett úrrá az egész városon. Számos őrhelyről rémül¬
ten menekültek el a védők, otthagyták a falakat, ki-ki ott ugrott le, ahol tudott.
(6) Amikor Scipio felhágott az úgynevezett Mercurius-dombra, és észrevette,
hogy a védők több ponton üresen hagyták a falakat, mindenkit előkiáltott a
táborból, hogy ragadjanak létrákat, és induljanak a város ostromára.
(7) Maga is a falak alá nyomult, három izmos ifjú katona pajzsának védelme
alatt, mert a falakról már a legkülönfélébb lövedékek tömegével árasztották el
őket. (8) Buzdította övéit, a helyzetnek megfelelő parancsokat osztott, és — ami
a leginkább felszítja a katonák lelkesedését — közvetlen szemtanúja volt minden
egyes ember hősiességének vagy gyávaságának. (9) Így ezek lövedékekkel és
találatokkal mit sem törődve rohantak előre; sem a falak, sem a rajtuk álló fegy¬
veresek nem tudták megakadályozni őket, hogy egymással versengve másszanak
fölfelé.
(10) Ezzel egyidőben a hajókról is megkezdődött a város tenger felőli részé¬
nek az ostroma. (11) Itt azonban inkább csak nyugtalanságot sikerült kelteni,
mint valós eredményt elérni. Miközben odaeveztek és sietve kirakták a létrákat,
a katonák pedig tolongva igyekeztek a partra, ki merre látott, egymást akadá¬
lyozták a nagy sietséggel és lökdösődéssel.
45.
(1) Közben a punok, akiknek a hatalmas felhalmozott készletekből töméntelen
hajítófegyver állt rendelkezésére, ismét fegyveresekkel rakták meg a falat. (2) De
a védelmet nem is annyira a férfiak, a dárdák vagy bármi egyéb biztosította, hanem
maguk a falak. Csak néhány létra ért fel a peremükig, ráadásul minél hosszabb
egy létra, annál ingatagabb. (3) Így aztán, mivel a legfelül álló katona nem tudott
felkapaszkodni a falra, de a sarkában ott nyomultak fölfelé a többiek, a létrák
összeroppantak a súlyuk alatt. Egyesek még a sértetlen létrákról is leszédültek,
341