Oldal 331 [331]
(7) Így zúgott a tömeg, korántsem titokban, hanem nyíltan, a forumon, a
consulok szeme láttára és köréjük tódulva. A consulok sem vigasztaló, sem feddő
szavakkal nem tudták lecsillapítani őket. (8) Végül közölték a néppel, hogy három
nap gondolkodási időt kapnak, és ezt az időt maguk is arra használták, hogy
mérlegeljék a dolgot és megoldást keressenek.
(9) Másnap összehívták a senafust az evezőslegénység kiegészítése ügyében.
Itt hosszasan fejtegették, miért jogos a köznép tiltakozása, de beszédüket azzal
a következtetéssel zárták, hogy ezt a terhet, akár méltányos, akár méltánytalan,
mindenképpen a magánemberekre kell hárítani. (10) Hisz miből szerezhetnének
hajóslegénységet, ha az államkincstár üres? Hajóhadak nélkül pedig hogyan
lehetne biztosítani Szicíliát, távol tartani Philipposzt Itáliától és megvédeni
Itália partvidékét?
36.
(1) Ebben a nehéz helyzetben mindenkinek megállt a tudománya, és szinte
egyfajta zsibbadäs hatalmasodott el elméjükôn. Ekkor Laevinus consul kijelen¬
tette: (2) minthogy a főtisztségviselők tiszteletben a senazus fölött állnak, a senatus
pedig a nép fölött, kötelességük, hogy minden nehéz és megterhelő áldozat
vállalásában is élen járjanak. (3) , Ha alacsonyabb rangúakra akarsz hárítani
valamilyen kötelezettséget, mindenkit könnyebben bírhatsz engedelmességre,
ha erre először magadat és tieidet kötelezed. Az anyagi áldozatot sem találják
súlyosnak, ha látják, hogy abból a vezetők mindegyike erején felül is részt vállal.
(4) Azt akarjuk tehát, hogy a római népnek legyen hajóhada, és azt fel is tudja
szerelni, a magánemberek pedig vonakodás nélkül állítsanak evezősöket? Nos,
akkor először magunkat kötelezzük a hozzájárulásra. (5) Holnap szolgáltassuk
be mi, senatorok, ami aranyunk, ezüstünk, vert bronzpénzünk csak van! Arany¬
ból senki ne tartson meg többet, csak a maga, a felesége és gyermekei gyűrűjét,
a fia bulláját," és akinek felesége vagy lányai vannak, ezek számára fejenként
egy-egy uncia aranyat.? (6) Akik már viseltek curulisi méltóságot, megtarthatják
lovaik ezüstdíszeit, ezenkívül még két font ezüstöt, hogy megmaradjon az iste¬
nek tiszteletére szolgáló sótartójuk és áldozócsészéjük, ? (7) a többi senazor csak
egy font ezüstöt. (8) Vert bronzpénzből 5000-et hagyjunk meg egy-egy család¬
! A kiskorú gyermekek által viselt, bajelhárító amulettet tartalmazó medál.
? Livius másutt (XXXIV. 1. 3) arról tudósít, hogy a 215-ben megszavazott Lex Oppia csak
fél uncia arany birtoklását engedélyezte a római asszonyoknak.
3 Ezeknek a rendszerint ezüstből készült, nemzedékről nemzedékre öröklődő tárgyaknak
a segítségével mutattak be otthon a tűzhelyen ételáldozatot az isteneknek, elsősorban a
Laroknak és Vestának.
330