Oldal 330 [330]
OCR
kodtak, mialatt a kapuk be voltak zárva, egy meghatározott napig el kellett hagyniuk a várost és Campania területét; (8) ezek aztán a Tiberis túlsó partján, de nem közvetlenül a Tiberis mellett kaptak lakóhelyet. Azokat, akik a háború folyamán nem tartózkodtak Capuában vagy más, a rómaiaktól elpártolt campaniai városban, a Lirisen inneni, Róma felé eső vidékre telepítették ki, (9) azokat pedig, akik Hannibal Capua alá érkezése előtt álltak át a rómaiakhoz, a Volturnuson inneni területekre, úgy, hogy egyiküknek sem lehet földje vagy háza a tengerpart 15 mérföldes körzetében. (10) Akiket a Tiberis túlsó partjára telepítettek ki, azok sem maguk, sem utódaik nem szerezhettek és birtokolhattak földet Veii, Sutrium és Nepete területén kívül, ott is legfeljebb 50 iugerumot. (11) Minden senazornak és volt capuai, atellai vagy calatiai főtisztségviselőnek a vagyonát elárvereztették Capuában, az eladásra szánt szabad polgárokat pedig Rómába kellett küldeni és ott eladni. (12) A pontifexek testületére bízták annak eldöntését, hogy az állítólag az ellenségtől zsákmányolt képmások és bronzszobrok közül melyek szent és melyek profán tárgyak. (13) A campaniaiak távozhattak, a határozatok miatt még sokkal kétségbeesettebben, mint ahogy jöttek, és mar nem is Quintus Fulvius kegyetlensége, hanem az istenek igazságtalansága és saját átkos szerencséjük miatt keseregtek. 35. (1) A szicíliaiak és campaniaiak távozása után megtartották a sorozást. Miután összeszedték a sereget, az evezőslegénység kiegészítéséről kezdtek tárgyalni. (2) De mivel erre nem akadt elég ember, és ekkoriban az államnak sem volt pénze, hogy evezősöket fogadjon fel és fizessen, (3) a consulok rendeletben közhírré tették, hogy akárcsak korábban, magánembereknek kell felbecsült vagyonuk és társadalmi helyzetük arányában evezősöket kiállítani és azok zsoldjáról és harmincnapi ellátásáról gondoskodni. (4) A rendelet hatására olyan elégedetlenség és felháborodás támadt, hogy minden adva volt egy lázadáshoz, csak a vezér hiányzott. A consulok feltett szándéka — mondogatták -, hogy Szicília és Campania lakói után most a római köznépet teszik tönkre és gyötrik halálra. (5) A sokévi adózással úgy kizsákmányolták őket, hogy nincs már semmijük a puszta, kopár földön kívül. Házukat felperzselte az ellenség, a földjeiket megművelő rabszolgáikat államosították: hol olcsón felvásárolták őket katonának, hol evezősnek követelték. (6) Ha valakinek még maradt egy kis ezüstje vagy bronzpénze, azt elvitte az evezősök zsoldja és a minden évben behajtott hadiadó. Nincs az az erő, nincs az a hatalom, ami arra kényszeríthetné őket, hogy a semmiből még adjanak. Árverezzék csak el vagyonukat, kínozzák meg testüket, egyetlen meglévő tulajdonukat, hisz még annyijuk sem maradt, amin kiválthatják magukat a rabszolgaságból! 329
