Page 306 [306]
14.
(1) Virrius szónoklatát többen hallgatták egyetértéssel, mint ahányan végig is
merték csinálni azt, amit helyeseltek. (2) A senatus többsége nem adta fel a re¬
ményt, hogy ők is megnyerhetik maguknak a római nép kíméletességét, amely¬
nek az már oly sok háborúban bizonyságát adta. Úgy döntöttek hát, hogy köve¬
teket küldenek a rómaiakhoz Capua átadásának ügyében, és útnak is indították
őket. (3) Mintegy 27 senazor tartott Vibius Virriusszal otthonába. Együtt lako¬
máztak, és amennyire tudtak, igyekeztek borral elkábítani magukat, hogy ne
érzékeljék a baj közeledtét, majd mindnyájan bevették a mérget. (4) A lakoma
végén kezet fogtak, utoljára összeölelkeztek, és elsiratták a maguk és hazájuk
pusztulását. Egy részük ott maradt, hogy a többiekkel közös máglyán hamvad¬
janak el, mások pedig hazatértek. (5) Minthogy vérkeringésük lelassult a sok
ételtől és bortól, a méreg nem hatott elég gyorsan; a legtöbben egész éjszaka és
még a rákövetkező nap egy részében is küszködtek a halállal, de mindnyájan
kilehelték lelküket, még mielőtt kitárultak volna a kapuk az ellenség előtt.
(6) Másnap a proconsulok parancsára kinyitották a római táborral szemközti
luppiter-kaput. Ezen vonult be egy légió és két ala, Gaius Fulvius /egatus veze¬
tésével. (7) Ő először is elrendelte, hogy szolgáltassák be neki a Capuában ta¬
lálható összes fegyvert, minden kapuba őrséget állított, hogy senki se szökhessen
meg egyedül vagy segítséggel, majd lefogatta a pun helyőrséget, a campaniai
senatusnak pedig megparancsolta, hogy menjen ki a római vezérekhez a táborba.
(8) Amint odaértek, mindnyájukat azonnal láncra verték, és rájuk parancsoltak,
hogy minden aranyukat és eziistjtiket hozassak a guaestorokhoz. 2070 font arany
és 31 200 font ezüst gyűlt így össze. (9) 25 senatort Calesba, 28-at pedig Teanum¬
ba küldtek fogságba, akikről tudták, hogy döntő szerepet játszottak a rómaiak¬
tól való elpártolásban.
15.
(1) Fulvius és Claudius nem tudtak egykönnyen megegyezni abban, milyen
sorsot érdemel a campaniai senafus. Claudius a megbocsátás felé hajlott, Fulvius
keményebb eljárást követelt. (2) Épp ezért Appius azt szerette volna, ha az ügyet
teljes egészében a római senaíus hatáskörébe utalják; (3) sőt úgy tartotta volna
helyesnek, hogy az atyáknak módjukban legyen azt is kideríteni, nem működött-e
együtt a campaniaiakkal valamelyik latin szövetséges municipium, és nem nyúj¬
tott-e nekik segítséget a háborúban. (4) Fulvius viszont teljességgel megenged¬
hetetlennek vélte, hogy hű szövetségeseiket bizonyíthatatlan gyanúsításokkal
zaklassák, és olyan emberek vallomása alapján döntsenek róluk, akik sosem
éreztek semmi felelősséget szavaikért vagy tetteikért. Neki ezért feltett szándé¬
ka, hogy ha lesz ilyen vizsgálat, azt ő megakadályozza és megszünteti. — (5)
305