Page 305 [305]
az Anio folyón, és a Várostól három mérföldnyire ütötte fel táborát; végül köz¬
vetlenül a falak és kapuk elé nyomult, és világossá tette számukra, hogy elveszi
tőlük Rómát, ha Capuát ott nem hagyják — nem hagyták ott. (12) Ha az ember
egy vak dühvel, eszeveszetten támadó vadállatnak a fészke és kölykei felé indul¬
na, azzal kivédhetné a támadását, mert az állat azonnal övéi segítségére sietne.
(13) De a rómaiakat sem Róma körülzárása, sem hitveseik és gyermekeik majd¬
nem idáig hallatszó jajveszékelése, sem oltáraiknak, tűzhelyeiknek, az istenek
szentélyeinek és atyáik sírjainak meggyalázása és megszentségtelenítése nem
tudta rábírni, hogy eltávozzanak Capua alól. Ennyire mohón vágynak a bosz¬
szúra, ennyire szomjaznak a vérünkre. (14) Igazuk is van, hiszen mi is így cse¬
lekedtünk volna, ha a szerencse a kezünkbe adja a lehetőséget. De mivel a hal¬
hatatlan isteneknek másként tetszett, míg a haláltól nincs jogom vonakodni, az
igenis módomban áll, hogy amíg szabad vagyok és a magam ura, a kínzások és
a gyalázat elől, amit az ellenség nekem tartogat, a tisztességes és ráadásul kímé¬
letes halálba meneküljek. (15) Én nem fogom végignézni, hogyan fuvalkodik
fel győzelmi mámorában Appius Claudius és Quintus Fulvius. Engem nem
fognak megkötözve végighurcolni Roman, mint a diadalmenet fénypontjat, hogy
aztán a börtönben leheljem ki lelkemet," vagy cölöphöz kötözve, vesszőzéstől
feltépett háttal fektessem oda nyakamat a római bárd alá. Nem nézem végig,
hogyan rombolják le és perzselik fel szülővárosomat, hogyan hurcolják el a
campaniai anyákat, szüzeket, szabad születésű kisfiúkat, hogy meggyalázzák
őket. (16) Alba városát, ahová gyökereik kötik őket,? földig lerombolták, hogy
ne maradjon semmi emléke törzsüknek és eredetüknek — nem hinném, hogy
éppen Capuát kímélnék meg, amelyet még Karthágónál is jobban gyűlölnek.
(17) Egyszóval azokat közületek, akik el vannak szánva, hogy inkább enged¬
nek a végzetnek, mielőtt még átélnék ezt a sok szörnyűséget, ma terített asztal
várja nálam. (18) Miután majd elteltünk borral és étellel, a vendégeknek körbe¬
kínálnak egy serleget, amelyből én iszom elsőnek. Ez az ital menti meg testün¬
ket a kínhaláltól, lelkünket a gyalázattól, szemünket és fülünket pedig attól, hogy
lássa és hallja a sok méltatlan és keserű szenvedést, ami a legyőzöttekre vár.
Kirendelt embereim a ház előterében nagy máglyát gyújtanak majd, és arra
dobják rá élettelen testünket. (19) Ez az egyetlen tisztességes és önként válasz¬
tott út a halálba. Bátorságunkat még az ellenség is csodálni fogja, Hannibal pedig
meg fogja tudni, milyen bátor szövetségeseket hagyott cserben és árult el!
! A diadalmenet után az elfogott és ott felvezetett vezéreket, királyokat a Capitolium
lábánál lévő Mamertinus-börtönben rendszerint kivégezték.
? Vö. I. 28-29.
304