Seite 304 [304]
nyíltan azzal fenyegették, hogy sorra járják házaikat, és erőszakkal vonszolják
elő mindannyiukat. (2) Hála ennek a fenyegetésnek, a senatus teljes létszámban
összegyűlt a főtisztségviselő hívására. Míg az ülésen a többiek már arról beszél¬
tek, hogy követeket kell küldeni a római hadvezérekhez, (3) Vibius Virrius, a
rómaiaktól való elpártolás kezdeményezője," amikor véleményét megkérdezték,
kijelentette, hogy akik küldöttségről, békekötésről, megadásról beszélnek, azok
nem gondolnak sem arra, hogy mit tettek volna ők maguk, ha hatalmukba ke¬
rítik a rómaiakat, sem arra, hogy most milyen sors vár rájuk. (4) , Talán azt hi¬
szitek — folytatta —, most is úgy hódolhatunk meg, mint ahogy egykor felaján¬
lottuk a rómaiaknak magunkat és minden vagyonunkat, hogy segítséget kapjunk
tőlük a samnisok ellen?? (5) Törlődött az emlékezetetekből, hogy milyen idő¬
pontban és helyzetben pártoltunk el a római néptől, vagy hogy milyen megalá¬
zó kínzások közepette gyilkoltuk le akkor a római helyőrséget," amelynek szabad
elvonulást is biztosíthattunk volna? (6) Hogy hányszor és milyen ellenséges
indulattal ütöttünk ki az ostromlókra és rohantuk meg táborukat; hogy idehív¬
tuk Hannibalt, hogy semmisítse meg őket, legutóbb pedig egyenesen Róma
városa ellen küldtük?
(7) Most pedig idézzétek fel mindazt, amire ők ragadtatták magukat velünk
szemben, mert ebből sejthetitek, mit várhattok tőlük. Jóllehet idegen ellenség
— maga Hannibal - tartózkodott Itália szívében, és a háború mindent lángba
borított, ők nem törődtek semmi egyébbel, még Hanniballal sem, hanem mind¬
két consult és a két consuli sereget Capua ostromlására küldték. (8) Már második
éve tartanak minket sáncokkal körülzárva és gyötörnek a kiéheztetés kínjaival,
közben maguk is a legnagyobb veszélyeket és a legsúlyosabb fáradalmakat állták
ki, gyakran hullottak halomra a sáncok és árkok körül, sőt végül kis híján tábo¬
rukat is elvesztették. (9) De ezeket nem akarom részletezni, hiszen időtlen idők
óta megszokott dolog, hogy egy ellenséges város ostroma megpróbáltatásokkal
és veszélyekkel jár. A következő viszont már engesztelhetetlen dühüket és gyű¬
löletüket bizonyítja: (10) Hannibal hatalmas gyalogos és lovas csapatokkal
megostromolta és részben el is foglalta táborukat — még ez a roppant veszély
sem tudta figyelmüket elvonni az ostromtól. Hannibal átkelt a Volturnus folyón,
felégette Cales területét — még a szövetségesüket ért nagy szerencsétlenség sem
tudta őket innen elmozdítani. (11) Harcra kész csapataival egyenesen Róma
városa ellen indult — őket még a városukat fenyegető vihar sem érdekelte. Atkelt
! Vö. XXIII. 6.
? Vö. VII. 30.
3 Vö. XXIII. 7. 3.
303