Seite 304 [304]
OCR
nyíltan azzal fenyegették, hogy sorra járják házaikat, és erőszakkal vonszolják elő mindannyiukat. (2) Hála ennek a fenyegetésnek, a senatus teljes létszámban összegyűlt a főtisztségviselő hívására. Míg az ülésen a többiek már arról beszéltek, hogy követeket kell küldeni a római hadvezérekhez, (3) Vibius Virrius, a rómaiaktól való elpártolás kezdeményezője," amikor véleményét megkérdezték, kijelentette, hogy akik küldöttségről, békekötésről, megadásról beszélnek, azok nem gondolnak sem arra, hogy mit tettek volna ők maguk, ha hatalmukba kerítik a rómaiakat, sem arra, hogy most milyen sors vár rájuk. (4) , Talán azt hiszitek — folytatta —, most is úgy hódolhatunk meg, mint ahogy egykor felajánlottuk a rómaiaknak magunkat és minden vagyonunkat, hogy segítséget kapjunk tőlük a samnisok ellen?? (5) Törlődött az emlékezetetekből, hogy milyen időpontban és helyzetben pártoltunk el a római néptől, vagy hogy milyen megalázó kínzások közepette gyilkoltuk le akkor a római helyőrséget," amelynek szabad elvonulást is biztosíthattunk volna? (6) Hogy hányszor és milyen ellenséges indulattal ütöttünk ki az ostromlókra és rohantuk meg táborukat; hogy idehívtuk Hannibalt, hogy semmisítse meg őket, legutóbb pedig egyenesen Róma városa ellen küldtük? (7) Most pedig idézzétek fel mindazt, amire ők ragadtatták magukat velünk szemben, mert ebből sejthetitek, mit várhattok tőlük. Jóllehet idegen ellenség — maga Hannibal - tartózkodott Itália szívében, és a háború mindent lángba borított, ők nem törődtek semmi egyébbel, még Hanniballal sem, hanem mindkét consult és a két consuli sereget Capua ostromlására küldték. (8) Már második éve tartanak minket sáncokkal körülzárva és gyötörnek a kiéheztetés kínjaival, közben maguk is a legnagyobb veszélyeket és a legsúlyosabb fáradalmakat állták ki, gyakran hullottak halomra a sáncok és árkok körül, sőt végül kis híján táborukat is elvesztették. (9) De ezeket nem akarom részletezni, hiszen időtlen idők óta megszokott dolog, hogy egy ellenséges város ostroma megpróbáltatásokkal és veszélyekkel jár. A következő viszont már engesztelhetetlen dühüket és gyűlöletüket bizonyítja: (10) Hannibal hatalmas gyalogos és lovas csapatokkal megostromolta és részben el is foglalta táborukat — még ez a roppant veszély sem tudta figyelmüket elvonni az ostromtól. Hannibal átkelt a Volturnus folyón, felégette Cales területét — még a szövetségesüket ért nagy szerencsétlenség sem tudta őket innen elmozdítani. (11) Harcra kész csapataival egyenesen Róma városa ellen indult — őket még a városukat fenyegető vihar sem érdekelte. Atkelt ! Vö. XXIII. 6. ? Vö. VII. 30. 3 Vö. XXIII. 7. 3. 303
