Oldal 302 [302]
vinni termésük első zsengéjét és egyéb, vagyonukhoz mért ajándékaikat, és a
szentélyt sok ezüsttel és arannyal ékesítették fel. Ezeket az ajándékokat a punok
most mind elrabolták. Hannibal elvonulása után itt nagy bronzhalmokra buk¬
kantak, mert a katonák vallásos félelmükben megmunkálatlan bronztömböket
hajigáltak ide. (10) A szentély kirablásáról a történetírók egybehangzóan meg¬
emlékeznek. Coelius úgy tudósít, hogy Hannibal útban Rómába Eretumnál
kanyarodott el errefelé. Szerinte Reate, Cutiliae és Amiternum vidékéről indult
el; (11) majd Campaniából Samniumba, innen paelignus földre vonult, Sulmo
városa mellett elhaladva érkezett a marrucinusokhoz, innen albai területen át a
marsusokhoz, azután pedig Amiternumba és a Foruli nevű helységbe érkezett.
(12) A tévedés lehetősége nem abban rejlik, hogy a rendkívüli hadvezér és se¬
rege által megtett útvonalat az emlékezet ilyen rövid idő alatt összezavarta: (13)
kétségtelen ugyanis, hogy ezen az úton vonult, csak az a kérdéses, hogy a Város
felé haladtában-e, vagy pedig már a Város alól Campaniába visszatérőben.
12.
(1) A rómaiak szívósan szorongatták Capuát az ostromzárral, de Hannibal nem
buzgólkodott ennyire a város védelmén. (2) Olyan gyors menetben sietett le
Samniumon, Apulián és Lucanián át a bruttiusok földjére, a tengerszorosnál
fekvő Rhégionhoz, hogy szinte már a meglepetés erejével megtörte a város el¬
lenállását. (3) Noha az ostrom szorítása Capuánál Flaccus távolléte alatt sem
gyengült, visszaérkezése mégis éreztette hatását, és a városbeliek elcsodálkoztak,
hogy nem érkezett meg vele egyidőben Hannibal is. (4) Majd beszélgetések
nyomán megértették, hogy cserbenhagyták és elárulták őket, és a punok feladták
a reményt, hogy megtarthatják Capuát. (5) Ehhez járult még a proconsulok
felhívása is, akik a senafusi határozat értelmében felajánlották és elterjesztették
az ellenség között, hogy annak a campaniai polgárnak, aki a kitűzött napig átáll
a rómaiakhoz, nem esik semmi bántódása. (6) De nem állt át senki, nem any¬
nyira állhatatos hűségük miatt, inkább félelemből, hiszen elpártolásuk idején
súlyosabb bűnöket követtek el, semhogy ezért megbocsátást remélhettek volna."
(7) De míg saját elhatározásából senki sem állt át az ellenséghez, semmiféle,
közös javukat szolgáló döntést sem hoztak. (8) A nemesek kivonták magukat a
politikából, és nem lehetett őket senazusi gyűlésre összehívni; a főhatalmat pedig
olyan ember viselte, aki ezzel nem saját tekintélyét gyarapította, hanem épp
ellenkezőleg, méltatlanságával az általa viselt tisztséget is megfosztotta befolyá¬
sától és törvényes erejétől. (9) Az előkelők közül már a forumon vagy egyéb
! Vö. XXIII. 7. 3.
301