Oldal 302 [302]
OCR
vinni termésük első zsengéjét és egyéb, vagyonukhoz mért ajándékaikat, és a szentélyt sok ezüsttel és arannyal ékesítették fel. Ezeket az ajándékokat a punok most mind elrabolták. Hannibal elvonulása után itt nagy bronzhalmokra bukkantak, mert a katonák vallásos félelmükben megmunkálatlan bronztömböket hajigáltak ide. (10) A szentély kirablásáról a történetírók egybehangzóan megemlékeznek. Coelius úgy tudósít, hogy Hannibal útban Rómába Eretumnál kanyarodott el errefelé. Szerinte Reate, Cutiliae és Amiternum vidékéről indult el; (11) majd Campaniából Samniumba, innen paelignus földre vonult, Sulmo városa mellett elhaladva érkezett a marrucinusokhoz, innen albai területen át a marsusokhoz, azután pedig Amiternumba és a Foruli nevű helységbe érkezett. (12) A tévedés lehetősége nem abban rejlik, hogy a rendkívüli hadvezér és serege által megtett útvonalat az emlékezet ilyen rövid idő alatt összezavarta: (13) kétségtelen ugyanis, hogy ezen az úton vonult, csak az a kérdéses, hogy a Város felé haladtában-e, vagy pedig már a Város alól Campaniába visszatérőben. 12. (1) A rómaiak szívósan szorongatták Capuát az ostromzárral, de Hannibal nem buzgólkodott ennyire a város védelmén. (2) Olyan gyors menetben sietett le Samniumon, Apulián és Lucanián át a bruttiusok földjére, a tengerszorosnál fekvő Rhégionhoz, hogy szinte már a meglepetés erejével megtörte a város ellenállását. (3) Noha az ostrom szorítása Capuánál Flaccus távolléte alatt sem gyengült, visszaérkezése mégis éreztette hatását, és a városbeliek elcsodálkoztak, hogy nem érkezett meg vele egyidőben Hannibal is. (4) Majd beszélgetések nyomán megértették, hogy cserbenhagyták és elárulták őket, és a punok feladták a reményt, hogy megtarthatják Capuát. (5) Ehhez járult még a proconsulok felhívása is, akik a senafusi határozat értelmében felajánlották és elterjesztették az ellenség között, hogy annak a campaniai polgárnak, aki a kitűzött napig átáll a rómaiakhoz, nem esik semmi bántódása. (6) De nem állt át senki, nem anynyira állhatatos hűségük miatt, inkább félelemből, hiszen elpártolásuk idején súlyosabb bűnöket követtek el, semhogy ezért megbocsátást remélhettek volna." (7) De míg saját elhatározásából senki sem állt át az ellenséghez, semmiféle, közös javukat szolgáló döntést sem hoztak. (8) A nemesek kivonták magukat a politikából, és nem lehetett őket senazusi gyűlésre összehívni; a főhatalmat pedig olyan ember viselte, aki ezzel nem saját tekintélyét gyarapította, hanem épp ellenkezőleg, méltatlanságával az általa viselt tisztséget is megfosztotta befolyásától és törvényes erejétől. (9) Az előkelők közül már a forumon vagy egyéb ! Vö. XXIII. 7. 3. 301
