Page 297 [297]
OCR
tották a katonákat, hogy mivel a tábor elveszett, mindenki meneküljön a közeli hegyekbe. (12) De ezt a cselt a rómaiak hamar leleplezték, és az ellenség soraiban rendezett nagy mészárlással hiúsították meg, az elefántokat pedig tűzzel kergették ki a táborból. (13) Bárhogyan kezdődött és végződött is ez az ütközet, annyi bizonyos, hogy ez volt az utolsó, mielőtt Capua megadta volna magát. Ebben az évben az ismeretlen és szegény családból származó Seppius Loesius volt a meddix tuticus (ez a campaniaiaknal a legmagasabb tisztség). (14) Ugy mesélik, gyermekkorában özvegy édesanyja egy vele kapcsolatos, a családot érintő csodajelet akart elhárítani, amikor a haruspex azt a szakvéleményt adta, hogy ez a fiú el fogja nyerni a főhatalmat Capuában. (15) Erre az asszony, aki ezt a reményt teljesen alaptalannak látta, állítólag így válaszolt: , Miket beszélsz? Az lesz Campania végórája, amikor a legfőbb tisztség az én fiamra száll! Az igazságból gúnyt űző kijelentése maga is igaznak bizonyult. (16) Amikor ugyanis az éhségtől és háborútól szorongatott városnak már semmi reménye sem volt a megmaradásra, és azok, akik származásuknál fogva a magas tisztségek várományosai lehettek volna, visszautasították a tisztségeket, (17) végül Loesius, minden campaniai közül a legjelentéktelenebb vette át a legfőbb hatalmat, mivel — ahogy maga is felpanaszolta — az előkelők magára hagyták és elárulták Capuát. 7. (1) Hannibal, amikor látta, hogy az ellenséget nem tudja többé előcsalogatni egy ütközetre, és annak táborán sem tud áttörni Capuáig, (2) elhatározta, hogy inkább feladja a meghiúsult vállalkozást, és táborával elvonul Capua alól, mielőtt az új consulok még őt is elvágják az utánpótlástól. (3) Sokat töprengett, hogy innen hová vonuljon tovább, míg egyszer csak feltámadt benne a késztetés, hogy magát Rómát, a háború tűzfészkét támadja meg. Régi vágya volt ez a hadjárat, amelyre a kedvező alkalmat elszalasztotta a cannaei csata után — ezen zúgolódtak a többiek, de ő maga sem tagadta.! (4) Nem tartotta lehetetlennek, hogy a hirtelen támadt rémületben és kavarodásban sikerül megszállnia a Város valamelyik részét. (5) Márpedig ha Róma forog veszélyben, akkor vagy mindkét fővezér, vagy legalábbis az egyik azonnal ott fogja hagyni Capuát; ha pedig megosztják seregüket, mindketten gyengébbek lesznek, és így alkalmat adnak neki vagy a campaniaiaknak, hogy a hadiszerencsét a maguk javára fordítsák. (6) Csak egy dolog aggasztotta: hogy ha ő elvonul, a campaniaiak azonnal megadják magukat. Ezért ajándékokkal rábírt egy mindenre elszánt numidát, hogy továbbítson egy levelet a campaniaiaknak: menjen át a római táborba szökevénynek adva ki magát, majd a másik kapun kilopózva jusson be Capuába. ! Vö. XXII. 51. 1-4. 296
