Page 278 [278]
OCR
ekkor még a karthágóiak szövetségese volt. (3) Numida lovasai élén már annak érkezésekor szembeszállt Publius Scipióval, és azután is éjjel-nappal szüntelenül zaklatta támadásaival: (4) nemcsak azokra csapott le, akik elszéledtek, és meszszebbre távoztak el a tábortól, hogy fát és takarmányt hozzanak, de gyakran egészen a táborig ellovagolt, betört az előőrsök közé, és rendkívüli felfordulást okozott. (5) Éjszakánként is sokszor keltett pánikot a sánc és a kapuk ellen intézett váratlan rajtaütéseivel. A rómaiaknak már soha, sehol nem lehetett nyugtuk: (6) beszorultak a sáncok mögé, és lassan minden készletből kifogytak. Szinte szabályos ostromzár vette őket körül, és várható volt, hogy a hurok még jobban megszorul majd, ha a punokhoz Indibilis is csatlakozik, aki a hírek szerint 7500 suessetanus katonäval kôzeledett.! (7) Ezért kényszerhelyzetében a máskülönben óvatos és előrelátó Scipio ahhoz a kockázatos tervhez folyamodott, hogy éjszaka kivonul Indibilis elé, és bárhol találkoznak is, megütközik vele. (8) Így hát csekély számú őrséget hátrahagyva a táborban Tiberius Fonteius legatus vezetésével, éjszaka útra kelt, és összecsapott a szembejövő ellenséggel. (9) Az ütközet inkább menetoszlopok, nem csatasorok között zajlott, de amenynyire ilyen szabálytalan ütközetben lehetett, a rómaiak kerültek fölénybe. Csakhogy váratlanul mindkét oldalon megjelent a numida lovasság, amelyről Scipio azt hitte, hogy nem vette észre távozását, és ez nem kis rémületet okozott. (10) Miközben új harc kezdődött a numidákkal, a harmadik ellenséges sereg is megérkezett: a két pun vezér, akik hátulról érték utol a már harcban álló rómaiakat. Ezek két tűz közé szorulva azt sem tudták, melyik ellenséggel szemben melyik irányban kísérelhetik meg zárt alakzatban a kitörést. (11) Miközben a fővezér buzdította katonáit, de maga is küzdött, és mindig ott bukkant fel, ahol a legnagyobb volt a veszély, jobb oldalát egy lándzsa döfte át. A vezért és a köré tömörült katonákat rohamozó ellenséges ék, látva, hogy Scipio élettelenül hanyatlik le lováról, örömében szétszaladt, és az egész csatasorban kiabálva adták hírül mindenkinek, hogy a római vezér elesett. (12) Amikor a hír mindenfelé elterjedt, kétségtelenné vált, hogy az ellenség a győztes, és a rómaiak a legyőzöttek. (13) A vezér eleste után azonnal menekülni is kezdtek, de noha nem volt nehéz áttörniük a numidák és a többi könnyűfegyverzetű segédcsapat között, (14) nemigen tudtak megmenekülni ilyen nagyszámú lovas és gyorsaságban szinte a lovassággal felérő gyalogos elől. Majdnem többet vágtak le közülük menekülés, mint harc közben, és egyikük sem maradt volna életben, ha a nap nem hajlik már jócskán alkonyatba, és nem köszönt be az éj. ! Indibilis az ilergesek uralkodója volt, befolyása azonban a szomszédos népekre is kiterjedt, így szerezhetett segédcsapatokat a suessetanusoktól. 277
