Page 279 [279]
OCR
35. (1) A pun vezérek nem késlekedtek, hogy kihasználják szerencsés helyzetüket: a csata után katonáiknak csak a legszükségesebb pihenőt engedélyezték, aztán erőltetett menetben siettek Hamilkar fia Hasdrubalhoz, abban a biztos reményben, hogy ha seregeiket egyesítik, be tudják fejezni a háborút. (2) Mihelyt odaértek, a seregek és vezéreik az imént aratott fényes győzelem örömmámorában lelkes szerencsekívánatokkal üdvözölték egymást, miután egész seregével együtt megsemmisítettek egy ilyen nagy hadvezért, és bizton reménykedhettek egy újabb, ehhez mérhető győzelemben. (3) A rómaiakhoz még nem ért el a megsemmisítő vereség híre, mégis valami komor hallgatás és ki nem mondott sejtelem vett erőt rajtuk, ahogy az lenni szokott, ha fenyegető szerencsétlenség előérzete fogja el a lelkeket. (4) Maga a fővezér nemcsak azt vette észre, hogy saját szövetségesei cserbenhagyták, csak az ellenséges csapatok száma nőtt meg, de saját következtetése és mérlegelése alapján sem remélt semmi jót, hanem egyre inkább gyökeret vert benne a gyanú, hogy fivére vereséget szenvedett. (5) Hiszen hogy jöhetett volna ide seregével ellenállás nélkül Hasdrubal és Magon, ha nem úgy, hogy saját háborújukkal már végeztek? (6) Hogyhogy fivére nem állta útjukat, vagy legalábbis nem követte őket, hogy ha már az ellenséges vezérek és seregek egyesülését nem tudja meggátolni, legalább ő is csatlakozzon fivére seregéhez? — (7) E gondoktól gyötörve úgy vélte, pillanatnyilag egyetlen út nyílik a menekülésre: ha olyan messzire vonul vissza, amennyire csak lehet. Így is lett: egyetlen éjszaka alatt jókora utat tett meg, amíg az ellenség nem vette észre, és ezért nem mozdult. (8) De hajnalban, mihelyt felfedezték elvonulását, előreküldve a numidákat, a lehető leggyorsabb menetben a nyomába eredtek. A numidák még az éj beállta előtt utolérték a menetoszlopot, és hol oldalról, hol hátulról érkező támadásaikkal arra kényszerítették, hogy megálljon és biztosítsa magát. (9) Scipio ennek ellenére arra biztatta seregét, hogy amennyire kockázat nélkül lehetséges, igyekezzen harc közben haladni is, mielőtt az ellenséges gyalogság utoléri őket. 36. (1) Végül, miután a hol meginduló, hol megtorpanó sereg jó ideig alig jutott előbbre, és már közeledett az éjszaka, (2) Scipio visszahívta embereit a harcból, összegyűjtötte őket, és felvezette egy dombra, amely nem volt túl biztonságos, különösen egy szétzilált seregnek, de legalább kiemelkedett a környező terepből. (3) Itt a gyalogság, miután közrefogta a málhát és a lovasságot, kezdetben könynyen visszaverte a rohamozó numidák támadásait. (4) De amikor a három hadvezér három teljes hadsereggel felvonult ellenük, nyilvánvalóvá vált, hogy a helyet erődítés nélkül, pusztán fegyverekkel aligha lesznek képesek megvédeni, 278
