Page 278 [278]
ekkor még a karthágóiak szövetségese volt. (3) Numida lovasai élén már annak
érkezésekor szembeszállt Publius Scipióval, és azután is éjjel-nappal szüntelenül
zaklatta támadásaival: (4) nemcsak azokra csapott le, akik elszéledtek, és mesz¬
szebbre távoztak el a tábortól, hogy fát és takarmányt hozzanak, de gyakran
egészen a táborig ellovagolt, betört az előőrsök közé, és rendkívüli felfordulást
okozott. (5) Éjszakánként is sokszor keltett pánikot a sánc és a kapuk ellen
intézett váratlan rajtaütéseivel. A rómaiaknak már soha, sehol nem lehetett
nyugtuk: (6) beszorultak a sáncok mögé, és lassan minden készletből kifogytak.
Szinte szabályos ostromzár vette őket körül, és várható volt, hogy a hurok még
jobban megszorul majd, ha a punokhoz Indibilis is csatlakozik, aki a hírek sze¬
rint 7500 suessetanus katonäval kôzeledett.! (7) Ezért kényszerhelyzetében a
máskülönben óvatos és előrelátó Scipio ahhoz a kockázatos tervhez folyamodott,
hogy éjszaka kivonul Indibilis elé, és bárhol találkoznak is, megütközik vele.
(8) Így hát csekély számú őrséget hátrahagyva a táborban Tiberius Fonteius
legatus vezetésével, éjszaka útra kelt, és összecsapott a szembejövő ellenséggel.
(9) Az ütközet inkább menetoszlopok, nem csatasorok között zajlott, de ameny¬
nyire ilyen szabálytalan ütközetben lehetett, a rómaiak kerültek fölénybe. Csak¬
hogy váratlanul mindkét oldalon megjelent a numida lovasság, amelyről Scipio
azt hitte, hogy nem vette észre távozását, és ez nem kis rémületet okozott. (10)
Miközben új harc kezdődött a numidákkal, a harmadik ellenséges sereg is meg¬
érkezett: a két pun vezér, akik hátulról érték utol a már harcban álló rómaiakat.
Ezek két tűz közé szorulva azt sem tudták, melyik ellenséggel szemben melyik
irányban kísérelhetik meg zárt alakzatban a kitörést. (11) Miközben a fővezér
buzdította katonáit, de maga is küzdött, és mindig ott bukkant fel, ahol a leg¬
nagyobb volt a veszély, jobb oldalát egy lándzsa döfte át. A vezért és a köré
tömörült katonákat rohamozó ellenséges ék, látva, hogy Scipio élettelenül ha¬
nyatlik le lováról, örömében szétszaladt, és az egész csatasorban kiabálva adták
hírül mindenkinek, hogy a római vezér elesett. (12) Amikor a hír mindenfelé
elterjedt, kétségtelenné vált, hogy az ellenség a győztes, és a rómaiak a legyő¬
zöttek. (13) A vezér eleste után azonnal menekülni is kezdtek, de noha nem volt
nehéz áttörniük a numidák és a többi könnyűfegyverzetű segédcsapat között,
(14) nemigen tudtak megmenekülni ilyen nagyszámú lovas és gyorsaságban
szinte a lovassággal felérő gyalogos elől. Majdnem többet vágtak le közülük
menekülés, mint harc közben, és egyikük sem maradt volna életben, ha a nap
nem hajlik már jócskán alkonyatba, és nem köszönt be az éj.
! Indibilis az ilergesek uralkodója volt, befolyása azonban a szomszédos népekre is kiterjedt,
így szerezhetett segédcsapatokat a suessetanusoktól.
277