Page 277 [277]
mellett ütött tábort, látótávolságra az ellenségtől, amelytől csak a folyó választot¬
ta el őket." (10) Gnaeus Scipio ott maradt fent említett csapataival, Publius Scipio
pedig továbbvonult, hogy végrehajtsa a rábízott feladatot.
33.
(1) Hasdrubal észrevette, hogy a táborban csak kis létszámú római sereg tartóz¬
kodik, és hogy minden reményük a keltibér segédcsapatokban van. (2) Mivel jól
ismerte már a barbárok hitszegő természetét, amely különösen jellemző mind¬
azokra a népekre, de, amelyek között oly sok éven át hadakozott, (3) titkos
tárgyalások révén, nagy pénzösszeg fejében rávette a keltibérek vezetőit — köny¬
nyű volt szóba elegyednie velük, mert mindkét tábor tele volt hispänokkal -,
hogy csapataikkal vonuljanak el onnan. (4) Ezt ők nem is tartották különösebben
elítélendőnek, hiszen végül is nem arról volt szó, hogy forduljanak a rómaiak
ellen. Ráadásul azért, hogy ne harcoljanak, olyan jutalmat ígértek nekik, amely
még egy háború megvívásáért is elég lett volna; a közemberek pedig nemcsak a
nyugalmat fogadták örömmel, hanem azt a lehetőséget is, hogy hazatérhetnek,
és újra láthatják családjukat és házuk táját. (5) Így aztán a tömeget éppoly köny¬
nyű volt megnyerni, mint a vezéreket. Ugyanakkor a rómaiaktól sem nagyon
tartottak, hisz azok túl kevesen voltak ahhoz, hogy erőszakkal maradásra tudják
őket bírni. — (6) A történtek intő példájából okulva a római vezéreknek mindig
gondosan kell ügyelniük arra, hogy soha ne építsenek annyira az idegen segéd¬
csapatokra, hogy a táborban ne saját haderejük és csapataik legyenek többségben.
(7) A keltibérek felragadták hadijelvényeiket, és elvonultak. A távozásuk okát
firtató rómaiaknak, akik hiába könyörögtek nekik, hogy maradjanak, csupán
annyit válaszoltak, hogy egy otthon támadt háború miatt kell távozniuk. (8)
Scipio, miután szövetségeseit sem szépszerével, sem erőszakkal nem lehetett
visszatartani, belátta, hogy mivel nélkülük ereje nem ér fel az ellenségével, fivé¬
re seregével pedig nem tud újra egyesülni, megmenekülése érdekében nem fo¬
lyamodhat semmi más tervhez: (9) úgy döntött hát, hogy visszavonul, amilyen
messzire csak tud, és minden figyelmét arra fordítja, hogy a síkságon sehol se
kerüljön sor ütközetre az ellenséggel, amely átkelt a folyón, és visszavonulása
közben szinte végig a sarkában volt.
34.
(1) Ugyanezekben a napokban Publius Scipiót hasonló rémület és még nagyobb
veszedelem környékezte egy új ellenség részéről. (2) Ez pedig az ifjú Massinissa
volt, akit később oly híressé és hatalmassá tett Rómával kötött barátsága, de
! Ha Amtorgis valóban Iliturgival azonos, az itt említett folyó a Baetis (Guadalguivir).
276