Oldal 272 [272]
cellushoz, mind őhozzájuk, hogy mindnyájan — az ostromlottak és akik nem
állnak ostrom alatt — (5) közös sorsban osztozzanak, és egyik fél se eszközöljön
ki magának semmiféle külön békefeltételt.
Ezek után bebocsátást nyertek, hogy szót válthassanak ismerőseikkel és ven¬
dégbarátaikkal. Elmondták, miben állapodtak meg eddig Marcellusszal, és fel¬
csillantva előttük a megmenekülés reményét, rábírták őket, hogy támadják meg
velük együtt az Epiküdész által kinevezett parancsnokokat: Polükleitoszt, Philisz¬
tiónt és a Szindón melléknevű Epiküdészt. (6) Miután ezeket megölték, gyű¬
lésbe hívták a népet. Felpanaszolták az ínséget és mindazt, ami miatt titokban
zúgolódni szoktak, és kijelentették, hogy bármennyi csapás látogatta is őket,
még sincs joguk balszerencséjüket vádolni, mert hatalmukban áll bármikor véget
vetni a bajoknak. (7) A rómaiak nem gyűlöletből, hanem szeretetből vették
ostrom alá Szürakuszait: akkor kezdték meg a háborút és a város ostromát,
amikor hírül vették, hogy Hippokratész és Epiküdész, Hannibal, majd Hieró¬
nümosz csatlósai ragadták magukhoz a hatalmat. ITámadásuk tehát nem a város,
hanem annak könyörtelen zürannoszai ellen irányult. (8) Minthogy azonban
Hippokratész odaveszett, Epiküdész el van vágva Szürakuszaitól, helytartói
holtan fekszenek, a karthágóiakat pedig szárazon és vízen teljesen kiverték
Szicília birtokából, mi okuk lehetne még a rómaiaknak, hogy ne akarják sértet¬
lenül megőrizni Szürakuszait, éppúgy, mintha élne még Hierón, a rómaiak
egyedülállóan hűséges barátja? (9) Ezért sem a városnak, sem lakóinak nem kell
más veszélytől tartaniuk, mint saját maguktól, hogy elszalasztják az alkalmat a
rómaiakkal való kibékülésre. Ilyen lehetőség pedig, mint ebben a pillanatban,
soha többé nem fog kínálkozni, ha egyszer nyilvánvalóvá válik, hogy amikor
megszabadultak féktelen zsarnokaiktól ..."
29.
(1) Ezeket a szavakat mindenki élénk helyesléssel fogadta, de úgy döntöttek,
hogy mielőtt a követséget összeállítanák, először szératégoszokat választanak.
Ezután épp a szzratégoszok közül küldtek szószólókat Marcellushoz. (2) Veze¬
tőjük így beszélt:
, Kezdetben nem mi, szürakuszaibeliek pártoltunk el tőletek, hanem Hieró¬
nümosz, aki velünk szemben még sokkal aljasabbul viselkedett, mint veletek. (3)
Később a zürannosz meggyilkolásával helyreállított békét sem szürakuszaibeliek
zavarták meg, hanem a király csatlósai, Hippokratész és Epiküdész, akik részben
megfélemlítéssel, részben ámítással nyomtak el minket. Senki sem állíthatja,
hogy valaha is megadatott nekünk a szabadság, amikor nem voltunk békében
! A kéziratok ezen a ponton hiányosak.
271