Oldal 272 [272]
OCR
cellushoz, mind őhozzájuk, hogy mindnyájan — az ostromlottak és akik nem állnak ostrom alatt — (5) közös sorsban osztozzanak, és egyik fél se eszközöljön ki magának semmiféle külön békefeltételt. Ezek után bebocsátást nyertek, hogy szót válthassanak ismerőseikkel és vendégbarátaikkal. Elmondták, miben állapodtak meg eddig Marcellusszal, és felcsillantva előttük a megmenekülés reményét, rábírták őket, hogy támadják meg velük együtt az Epiküdész által kinevezett parancsnokokat: Polükleitoszt, Philisztiónt és a Szindón melléknevű Epiküdészt. (6) Miután ezeket megölték, gyűlésbe hívták a népet. Felpanaszolták az ínséget és mindazt, ami miatt titokban zúgolódni szoktak, és kijelentették, hogy bármennyi csapás látogatta is őket, még sincs joguk balszerencséjüket vádolni, mert hatalmukban áll bármikor véget vetni a bajoknak. (7) A rómaiak nem gyűlöletből, hanem szeretetből vették ostrom alá Szürakuszait: akkor kezdték meg a háborút és a város ostromát, amikor hírül vették, hogy Hippokratész és Epiküdész, Hannibal, majd Hierónümosz csatlósai ragadták magukhoz a hatalmat. ITámadásuk tehát nem a város, hanem annak könyörtelen zürannoszai ellen irányult. (8) Minthogy azonban Hippokratész odaveszett, Epiküdész el van vágva Szürakuszaitól, helytartói holtan fekszenek, a karthágóiakat pedig szárazon és vízen teljesen kiverték Szicília birtokából, mi okuk lehetne még a rómaiaknak, hogy ne akarják sértetlenül megőrizni Szürakuszait, éppúgy, mintha élne még Hierón, a rómaiak egyedülállóan hűséges barátja? (9) Ezért sem a városnak, sem lakóinak nem kell más veszélytől tartaniuk, mint saját maguktól, hogy elszalasztják az alkalmat a rómaiakkal való kibékülésre. Ilyen lehetőség pedig, mint ebben a pillanatban, soha többé nem fog kínálkozni, ha egyszer nyilvánvalóvá válik, hogy amikor megszabadultak féktelen zsarnokaiktól ..." 29. (1) Ezeket a szavakat mindenki élénk helyesléssel fogadta, de úgy döntöttek, hogy mielőtt a követséget összeállítanák, először szératégoszokat választanak. Ezután épp a szzratégoszok közül küldtek szószólókat Marcellushoz. (2) Vezetőjük így beszélt: , Kezdetben nem mi, szürakuszaibeliek pártoltunk el tőletek, hanem Hierónümosz, aki velünk szemben még sokkal aljasabbul viselkedett, mint veletek. (3) Később a zürannosz meggyilkolásával helyreállított békét sem szürakuszaibeliek zavarták meg, hanem a király csatlósai, Hippokratész és Epiküdész, akik részben megfélemlítéssel, részben ámítással nyomtak el minket. Senki sem állíthatja, hogy valaha is megadatott nekünk a szabadság, amikor nem voltunk békében ! A kéziratok ezen a ponton hiányosak. 271
