Oldal 273 [273]
veletek. (4) Mindenesetre most, Szürakuszai elnyomóinak bukása után, mihelyt
a magunk urai lettünk, első dolgunk volt eljönni, hogy átadjuk fegyvereinket,
magunkat, városunkat, falainkat, vállalva mindent, amit ránk róttok. Az istenek
neked adták a dicsőséget, Marcellus, hogy elfoglald a leghíresebb és legszebb
görög várost, (5) és minden emlékezetes tett, amit mi szárazon és vízen véghez¬
vittünk, a te ddadalmeneted győzelmi feliratát ékesíti majd. (6) Talan azt akarod,
hogy csak a hagyomány hirdesse, mekkora várost vettél be? Nem lenne jobb, ha
az utókor is gyönyörködhetne ebben a csodálatos látványban, amely az érkező¬
nek — akár szárazföldön, akár a tenger felől jön — győzelmi emlékjeleivel egyrészt
a mi diadalainkről tanúskodik az athéniak és karthágóiak fölött, másrészt a te
győzelmedről fölöttünk; és ha te Szürakuszait épségben hagynád családodra,
hogy a Marcellus nemzetség védence és c/iense legyen?! (7) Ne nyomjon nálatok
többet a latban Hierónümosz emléke, mint Hieróné! Hiszen sokkal tovább volt
barátotok az egyik, mint ellenségetek a másik, és Hierón barátságának a gyü¬
mölcseit a valóságban is élveztétek, míg a másik eszeveszettségében csak saját
magát tudta elpusztítani."
(8) A rómaiaknál a szürakuszaibeliek készséges meghallgatásra és biztonság¬
ra találtak; sokkal nagyobb háborús fenyegetés rejlett azonban saját köreikben.
A szökevények ugyanis attól tartva, hogy kiszolgáltatják őket a rómaiaknak, a
zsoldos segédcsapatokra is átterjesztették ezt a félelmet. (9) Így aztán fegyvert
ragadtak; először a szíratégoszokat gyilkolták le, azután szétszóródtak, hogy a
polgárokat kezdjék öldökölni. Dühükben mindenkit megöltek, aki útjukba
került, és mindent elraboltak, amihez csak hozzáférhettek. (10) Ezután, hogy
vezéreik is legyenek, hat elöljárót választottak, hogy közülük hárman az Akhra¬
dinában, hárman pedig a Naszoszon vegyék át a parancsnokságot. Amikor végre
lecsillapodott a zűrzavar, a zsoldosok megtudakolták, milyen megállapodás
született a rómaiakkal, és kezdett előttük felderengeni a valóság, hogy ők egészen
más helyzetben vannak, mint a szökevények.
30.
(1) Éppen a legjobbkor érkeztek vissza a követek Marcellustól, akik megmagya¬
rázták, hogy alaptalan gyanakvás hozta őket indulatba, hisz a rómaiaknak nincs
rá okuk, hogy meg akarják őket büntetni.
(2) Az Akhradina három parancsnoka közül az egyik egy Moericus nevű
hispán volt. A követek kísérői között szántszándékkal elküldték hozzá a hispán
segédcsapatok egyik katonáját is, aki, mihelyt alkalma nyílt Moericusszal négy¬
! A Marcellusok később valóban Szicília patrónusai lettek, mint ahogy általában a hadve¬
zérek sokszor váltak az általuk meghódított terület vagy város hivatalos pártfogóivá.
272