Page 153 [153]
érzést keltettek az atyákban és a népben. (6) De az atyák, amikor Marcus Aemi¬
lius praetor újra megkérdezte a véleményüket, számba véve a birodalom rendel¬
kezésére álló összes fegyveres erőt, kénytelenek voltak beismerni, hogy távol lakó
szövetségeseik biztonságáról már nem tudnak gondoskodni. Felszólították hát
őket, hogy térjenek haza, és miután teljes mértékben eleget tettek szövetségi
hűségüknek, amíg lehetett, a továbbiakban vegyék számításba jelenlegi nehéz
helyzetüket, és oldják meg valahogy egyedül.
(7) Miután a követség közölte ezt az üzenetet a peteliabeliekkel, senazusukon
egyszeriben szörnyű rémület és kétségbeesés vett erőt. Egy részük azt javasolta,
fusson, ki merre lát, hagyják el városukat; (8) mások pedig azt mondták, hogy
ha már régi szövetségesük cserbenhagyta őket, csatlakozzanak a többi bruttius¬
hoz, és az ő közbenjárásukkal hódoljanak meg Hannibalnak. (9) Végül azonban
az a csoport győzött, amely úgy vélekedett: semmit nem szabad elkapkodni,
hanem még egyszer hányják-vessék meg a dolgot. (10) Másnap azután kevésbé
rémült hangulatban ismét megtanácskozták az ügyet, és a vezető réteg keresz¬
tülvitte a határozatot, hogy a földekről mindent szállítsanak be a városba, és
erősítsék meg a falakat.
21.
(1) Körülbelül ebben az időben levelek érkeztek Rómába Szicíliából és Szardí¬
niáról. (2) Először a Szicíliából kapott levelet olvasták fel a senatusban, amelyet
Titus Otacilius propraezor írt. Ebben közölte, hogy Publius Furius praetor meg¬
érkezett hajóhadával Afrikából Lilübaionba; ő maga súlyosan megsebesült és
élet-halál között lebeg, a katonaságnak és a legénységnek nem tudta időben
kiadni a zsoldot és gabonát, és nincs is honnan előteremteni. (3) Nyomatékosan
kéri, hogy a lehető leggyorsabban küldjenek neki utánpótlást, és legyenek szí¬
vesek odaküldeni egyet az új praetorok közül is, aki majd átveszi a helyét. — (4)
A zsolddal és gabonával kapcsolatban nagyjából ugyanezt írta Aulus Cornelius
Mammula propraetor is Szardíniáról. Mindkettőnek azt válaszolták, hogy nincs
miből küldeniük, és utasították őket, hogy gondoskodjanak saját maguk a ha¬
jóhaduk és seregük ellátásáról.
(5) Titus Otacilius követek útján a római nép páratlan támaszához, Hierónhoz
fordult, akitől kapott is a zsold kifizetéséhez elegendő ezüstpénzt és hathavi
gabonát; Szardínián pedig az áldozatkész szövetséges városok adták össze, amire
Corneliusnak szüksége volt.
(6) Rómában is híjával voltak a pénznek, ezért Marcus Minucius népíribunus
javaslatára a banki ügyek intézésére triumvireket neveztek ki: Lucius Aemilius
Papus volt consult és censort, Marcus Atilius Regulus kétszeres volt consult és
Lucius Scribonius Libo akkori népzribunust. (7) Duumvireket is kineveztek,
152