Page 152 [152]
végül így kiáltott fel: , Csak nem fogok már addig üldögélni Casilinum alatt,
amíg ebből répa nő?" — és noha előzőleg hallani sem akart megegyezésről, (15)
ekkor végül hajlandó volt tárgyalásba bocsátkozni arról, hogy a szabad jogállású
személyek megváltsák magukat.
(16) Fejenként hét uncia arany váltságdíjban állapodtak meg. A védők, miu¬
tán biztosítékot kaptak a sértetlenségre, megadták magukat. Amíg az aranyat
mind ki nem fizették értük, foglyok voltak, azután a megállapodás értelmében
becsülettel szabadon bocsátották őket. (17) Ez a valószínűbb változat, mint a
másik, amely szerint lovasokat küldtek a távozók után, és lemészárolták őket.
A védők főként praenesteiek voltak. Az 570 főnyi helyőrségnek kevesebb mint
felét pusztította el a fegyver vagy az éhség. A többiek praetorukkal, a hajdani
írnokkal," Marcus Aniciusszal együtt sértetlenül tértek vissza Praenestébe. (18)
Egykor egy szobor is bizonyította ezt, amely Praeneste forumán állt: tógája alatt
vértet viselő, befedett fejű férfialak, bronztáblára vésett felirattal, mely szerint a
szobor Marcus Anicius fogadalmi ajándéka azokért a katonákért, akik Casilinu¬
mot védték. Hasonló szövegű felirat szerepelt a Fortuna szentélyében elhelyezett
härom hadijelveny? alatt is.
20.
(1) Casilinum värosät Hannibal visszaadta a campaniaiaknak, és védelmükre
700 főnyi helyőrséget hagyott ott hadseregéből, nehogy a pun sereg elvonulása
után a rómaiak ostrom alá vegyék a várost.
(2) A római senatus a praenestei katonáknak dupla zsoldot és ötévi szolgálat¬
mentességet szavazott meg. Hősiességükért felajánlották nekik a római polgárjo¬
gotis, de ők nem akarták hazájuk polgárjogát ezzel felcserélni. (3) A perusiabeliek
sorsáról kevésbé egyértelmű a hagyomány, mivel nincs olyan maguk emelte
fogadalmi emlékmű vagy római senazusi határozat, amely fényt derítene rá.
(4) Ugyanebben az időben Petelia lakóit, akik a bruttiusok közül egymaguk
tartottak ki a római szövetség mellett, nemcsak a környéket megszállva tartó
karthágóiak kezdték szorongatni, hanem velük ellentétes pártállásuk miatt a
többi bruttius is. (5) Minthogy egyedül képtelenek voltak helytállni ennyi fe¬
nyegetéssel szemben, követeket küldtek Rómába, hogy védősereget kérjenek.
Könyörgésük és könnyeik — amikor ugyanis azt a választ kapták, hogy oldják
meg maguk, a Curia előcsarnokában nagy sírás-rívásban törtek ki — mély együtt¬
! Az írnokok (scribae) szerepéről lásd a XL. 29. 10 jegyzetét.
? A latin szöveg kétféle értelmezést enged meg. A benne szereplő signa szó utalhat a
helyőrség hadijelvényeire, amelyeket a csapatok feloszlása után a szentélyben helyezhettek
el, de fogadalmi ajándékként készíttetett szobrokra is.
151