Page 119 [119]
élelemmel, ruhával, sőt még útipénzzel is ellátta őket. Ezért a jótéteményért
később, a háború befejezése után a senazus háláját nyilvánította neki.
53.
(1) A menekültek között négy katonai íribunus is volt: az I. légióból Ouintus
Fabius Maximus;, az el6z6 évi dictator fia, (2) a II. légióból Lucius Publicius
Bibulus és Publius Cornelius Scipio, a II. legiöböl pedig Appius Claudius
Pulcher, aki nemrég volt aedilis. (3) A főhatalmat egyhangú elhatározással a még
igen fiatal Publius Scipióra! és Appius Claudiusra ruházták. (4) Miközben ezek
egymás közt fontolóra vették az állam helyzetét, Publius Furius Philus, egy
consuliselt férfi fia kijelentette: Hiába reménykednek, nincs miben; az állam
menthetetlenül elveszett. (5) Egy nemesifjakból álló csoport Lucius Caecilius
Metellus vezetésével? már azon töri a fejét, hogy tengerre szállnak, és Itáliának
búcsút mondva valamelyik királyhoz menekülnek.
(6) A jelenlévők a megdöbbenéstől és ámulattól dermedten hallgatták ennek
az önmagában is lesújtó csapásnak a hírét, amely a sok szerencsétlenséget még
újabbal tetézi. Ugy vélték, ez ügyben tanácskozást kell összehívni. De az ifjú
Scipio, a háború végzettől kijelölt vezére azt mondta, ez a dolog nem a hadita¬
nácsra tartozik: (7) ilyen nagy bajban nem tanácskozásra, hanem bátor cselek¬
vésre van szükség. Akik az állam üdvét akarják, ragadjanak fegyvert azonnal, és
kövessék őt! (8) Ott van az ellenség igazi tábora, ahol az emberek ilyen gondo¬
latokat forgatnak a fejükben.
(9) Néhány ember kíséretében egyenesen Metellus szállására sietett, és itt
együtt találta az ifjakat, akikről a jelentés szólt. Kirántotta kardját a tanácskozók
feje fölött, és így kiáltott: , Igaz lelkemre esküszöm, (10) hogy a római nép álla¬
mát cserben nem hagyom, és nem tűröm, hogy más római polgár cserbenhagy¬
ja! (11) Ha eskümet tudatosan megszegem, akkor te, Legjobb és Leghatalmasabb
Iuppiter, engem, házamat, családomat, vagyonomat a legiszonyatosabb pusztu¬
lással sújtsd! (12) Felszólítalak téged, Lucius Caecilius, és minden jelenlévőt,
hogy mondjátok utánam ezt az esküt. Aki nem teszi, számoljon azzal, hogy az
ő vesztére vontam ki kardomat!"
(13) Eppúgy megrettenve, mintha a győztes Hannibal jelent volna meg előt¬
tük, mindnyájan megesküdtek, és önként megadták magukat Scipiónak, hogy
őrizetbe vegye őket.
! Publius Scipio, aki a Ticinus mellett vivott ütközet idejen (XXI. 46. 7-8) töltötte be 16.
életévét, ekkor mintegy 19 éves lehetett.
? Livius a későbbiekben (XXIV. 18.) Metellus előnevét Marcusként adja meg.
118