Oldal 118 [118]
OCR
sodorta őket. Azt a néhány túlélőt, akiknek a sebei összehúzódtak a hajnali hidegben, ezért felkeltek, és véresen kivergődtek a holttestek halmai alól, az ellenség leöldöste. (7) Mások, akiket élve találtak meg, átvágott combbal vagy térddel a földön heverve, lecsupaszított nyakukat nyújtották oda, hogy ontsák már ki megmaradt vérüket is. (8) Találtak olyanokat is, akiknek a feje kikapart földdel volt betemetve: nyilván gödröt vájtak maguknak, földet hánytak a fejükre, így fojtották meg magukat. (9) Különösen magára vonta mindenki figyelmét egy halott római alól élve kihúzott numida, akinek szét volt rágva a füle, orra; a római ugyanis, minthogy a kezével már nem bírt fegyvert fogni, őrjöngő dühében fogával kezdte marcangolni ellenfelét, és eközben lehelte ki lelkét. 52. (1) Hannibal, miután a nap nagy részét a fegyverek összegyűjtésével töltötte, a kisebbik tábor ellen vezette seregét. Először is egy oldalsáncot húzott, hogy elzárja őket a folyótól. (2) De hamarabb megadták magukat, mint várta, hiszen a megerőltetés, az őrködés, a sebesülések amúgy is mindnyájukat kimerítették. (3) Megállapodtak, hogy átadják fegyvereiket és lovaikat, és hogy a rómaiak váltságdíja 300, a szövetségeseké 200, a rabszolgáké 100 guadrigatus" lesz fejenként; ha ezt megfizették értük, egy szál ruhában elvonulhatnak. Ezután beengedték a táborba az ellenséget, akik fogságba vetették őket, elkülönítve egymástól a rómaiakat és a szövetségeseket. (4) Amíg itt ezzel telt az idő, a nagyobbik táborból kitört mintegy 4000 gyalogos és 200 lovas, akikben még volt elég elszántság és erő, és részben menetoszlopban, részben — ami éppen olyan biztonságot nyújtott — szétszóródva, a földeken át elmenekültek Canusiumba. A tábort az ott maradt sebesültek és gyávák átadták az ellenségnek, ugyanolyan feltételekkel, mint a másikat. (5) A punok rengeteg zsákmányt ejtettek. A lovakon, embereken és az ott található ezüstön kívül — ami elsősorban a lovak boglárjait jelentette, mert akkoriban, főleg a katonaéletben, étkezéshez alig használtak vert ezüstöt — a többi zsákmányt szabad rablásra engedték át. (6) Hannibal ezután egy halomba hordatta elesett katonái holttestét, hogy eltemessék őket. Legjobb harcosai voltak ezek," és számuk, mint mondják, 8000-re rúgott. Némelyik történetíró szerint felkutatták és eltemették a római consu/ holttestét is. (7) A Canusiumba menekülőket a városbeliek csak városfalaik mögé és otthonukba fogadták be, egy Busa nevű gazdag és előkelő apuliai asszony azonban ! A denarius bevezetése (Kr. e. 214) előtt használt római ezüstpénz, értékben annak másfélszerese. ? Hannibal veszteségeinek legnagyobb része nem az afrikai nehézgyalogságból került ki, hanem az eleve felmorzsolásra szánt centrumban elhelyezett gallokból és hispánokból. 117
