Oldal 117 [117]
OCR
ezt a laza tömeget, mintha semmi sem állna utunkban. Gyertek hát velem mind, akik meg akarjátok menteni magatokat és az államot! (10) Ily szavakat szólván kirántotta kardját, és az ékalakzat élén keresztülnyomult az ellenségen. (11) A numidák fedetlen jobb oldalukat vették célba dárdáikkal, ők azonban pajzsukat átvették a jobb kezükbe, és így mintegy 600an átjutottak a nagyobbik táborba. Itt azonnal csatlakozott hozzájuk a másik nagy csapat, és veszteség nélkül elértek Canusiumba. (12) A legyőzöttek mindezt inkább lélekjelenlétük vagy a jó szerencse sugallta gyors elszánásból, nem pedig tervszerű meggondolásból vagy valakinek a parancsára hajtották végre. 51. (1) A győztes Hannibalt a többiek körülállták és szerencsekívánatokkal halmozták el. Azt tanácsolták neki, hogy a nagy háború befejezése után a nap többi részében és a rákövetkező éjszaka engedélyezzen pihenőt magának és kimerült katonáinak. (2) Egyedül Maharbal, a lovasság parancsnoka vélekedett úgy, hogy egy pillanatot sem szabad elvesztegetniük. , Hogy megtudd — mondta -, mit végeztél ebben a csatában, öt nap múlva győztesen a Capitoliumon kell ebédelned! Kövess engem, én majd előremegyek a lovassággal, hogy mire az ellenség észbe kap, már oda is érjünk!" (3) Hannibal mindezt olyan örömtelinek és nagyszerűnek látta, hogy hirtelenjében nem is tudott vele mit kezdeni. Ezért azt felelte Maharbalnak, hogy szándéka dicséretet érdemel, de a terv mérlegeléséhez időre van szükség. (4) Mire Maharbal: , Hát igen, az istenek nem adnak meg mindent egy embernek. Győzni, azt tudsz, Hannibal, de a győzelmet kihasználni nem tudod! Azóta is az az általános nézet, hogy ez az egy nap késlekedés mentette meg Rómát és a birodalmat." (5) Másnap kora hajnalban hozzákezdtek a fegyverzsákmány összegyűjtéséhez, és megszemlélték a mészárlás nyomait. A látvány még az ellenségre is iszonyú hatást tett. (6) Sok ezer római holtteste hevert ott szanaszét, gyalogosok és lovasok vegyesen, ahogy harc vagy menekülés közben a véletlen egymás mellé ! Livius szívesen idézi ezt a még saját korában is elterjedt véleményt, már csak azért is, mert ezzel fokozhatja az előadás és helyzet drámaiságát. Valójában azonban Hannibal reálisan döntött, hiszen hadereje és technikai felkészültsége korántsem lett volna elegendő arra, hogy Róma megostromlására vállalkozzon. Sőt ez valószínűleg soha nem is volt célja: nem annyira Róma meghódítására törekedett, mint annak térdre kényszerítésére egy méltányosabb békekötés érdekében. — Az anekdota hiteléből az a körülmény is levon, hogy Cannae és Róma között jóval több a távolság, mint amennyit a lovasság (és még inkább a gyalogság) 5 nap alatt meg tud tenni. 116
