Oldal 119 [119]
OCR
élelemmel, ruhával, sőt még útipénzzel is ellátta őket. Ezért a jótéteményért később, a háború befejezése után a senazus háláját nyilvánította neki. 53. (1) A menekültek között négy katonai íribunus is volt: az I. légióból Ouintus Fabius Maximus;, az el6z6 évi dictator fia, (2) a II. légióból Lucius Publicius Bibulus és Publius Cornelius Scipio, a II. legiöböl pedig Appius Claudius Pulcher, aki nemrég volt aedilis. (3) A főhatalmat egyhangú elhatározással a még igen fiatal Publius Scipióra! és Appius Claudiusra ruházták. (4) Miközben ezek egymás közt fontolóra vették az állam helyzetét, Publius Furius Philus, egy consuliselt férfi fia kijelentette: Hiába reménykednek, nincs miben; az állam menthetetlenül elveszett. (5) Egy nemesifjakból álló csoport Lucius Caecilius Metellus vezetésével? már azon töri a fejét, hogy tengerre szállnak, és Itáliának búcsút mondva valamelyik királyhoz menekülnek. (6) A jelenlévők a megdöbbenéstől és ámulattól dermedten hallgatták ennek az önmagában is lesújtó csapásnak a hírét, amely a sok szerencsétlenséget még újabbal tetézi. Ugy vélték, ez ügyben tanácskozást kell összehívni. De az ifjú Scipio, a háború végzettől kijelölt vezére azt mondta, ez a dolog nem a haditanácsra tartozik: (7) ilyen nagy bajban nem tanácskozásra, hanem bátor cselekvésre van szükség. Akik az állam üdvét akarják, ragadjanak fegyvert azonnal, és kövessék őt! (8) Ott van az ellenség igazi tábora, ahol az emberek ilyen gondolatokat forgatnak a fejükben. (9) Néhány ember kíséretében egyenesen Metellus szállására sietett, és itt együtt találta az ifjakat, akikről a jelentés szólt. Kirántotta kardját a tanácskozók feje fölött, és így kiáltott: , Igaz lelkemre esküszöm, (10) hogy a római nép államát cserben nem hagyom, és nem tűröm, hogy más római polgár cserbenhagyja! (11) Ha eskümet tudatosan megszegem, akkor te, Legjobb és Leghatalmasabb Iuppiter, engem, házamat, családomat, vagyonomat a legiszonyatosabb pusztulással sújtsd! (12) Felszólítalak téged, Lucius Caecilius, és minden jelenlévőt, hogy mondjátok utánam ezt az esküt. Aki nem teszi, számoljon azzal, hogy az ő vesztére vontam ki kardomat!" (13) Eppúgy megrettenve, mintha a győztes Hannibal jelent volna meg előttük, mindnyájan megesküdtek, és önként megadták magukat Scipiónak, hogy őrizetbe vegye őket. ! Publius Scipio, aki a Ticinus mellett vivott ütközet idejen (XXI. 46. 7-8) töltötte be 16. életévét, ekkor mintegy 19 éves lehetett. ? Livius a későbbiekben (XXIV. 18.) Metellus előnevét Marcusként adja meg. 118
