Oldal 94 [94]
(10) Ezért, ha élne még a római köznépben a hajdani büszkeség, ő előterjeszte¬
né azt a merész javaslatot, hogy Ouintus Fabiust fosszák meg méltóságától. De
mivel ez nem így van, csak mérsékeltebb indítványt tesz: adjanak a lovassági
főparancsnoknak a dicíazoréval egyenlő jogkört.! (11) Ouintus Fabiust azonban
még így sem szabad visszaengedni a sereghez mindaddig, amíg Gaius Flaminius
helyébe új consult nem választat.
(12) A dictator tartózkodott a népszónoklatoktól, mert a legkisebb sikerre
sem szämithatott. Meg a senatusban sem hallgatták valami szívesen, amikor
elismerő szavakkal szólt az ellenségről, és az elmúlt két év vereségsorozatát a
vezérek megfontolatlanságának és hozzá nem értésének tulajdonította. (13)
A lovassági főparancsnoknak — mondta — felelnie kell azért, hogy engedély
nélkül kezdett csatát. (14) Ha a főparancsnokság és a végső döntéshozás joga
az ő kezében marad, hamarosan megérteti majd az emberekkel, hogy egy jó
hadvezér esetében nincs nagy jelentősége a szerencsének, (15) hiszen tetteit a
józan ész és megfontolás irányítja, és nagyobb dicsőség, ha valaki gyalázat nélkül
őrzi meg seregét a döntő pillanatra, mint ha sok ezer ellenséget kaszabol le. —
(16) Miután ehhez hasonló beszédeivel nem ment semmire, consullá választatta
Marcus Atilius Regulust,? majd hogy ne kelljen főparancsnoki hatalmáért sze¬
mélyesen küzdenie, egy nappal a javaslat előterjesztése előtt éjszaka visszaindult
a hadsereghez.
(17) Reggel megkezdődött a köznép gyűlése, és bár mindenki néma ellen¬
szenvvel viseltetett a dictator iránt, és a lovassági főparancsnokot támogatta, az
emberekben mégsem volt elég bátorság ahhoz, hogy az általános óhajnak j javas¬
lat formájában is hangot adjanak. Így, jóllehet Minucius támogatottsága igen
nagy volt, mégsem akadt tekintélyesebb ember, aki az indítványt megtegye. (18)
A javaslatnak egyetlen támogatója akadt: Gaius lerentius Varro, az előző évi
Praetor, aki alacsony, sőt egyenesen hitvány sorból származott. (19) Apja állító¬
lag mészáros volt, aki maga házalt árujával, és éppen ezt a fiát tartotta maga
mellett, hogy a rabszolgamunkát elvégezze mellette.
! Valószínűleg ebből az évből való Minucius Herculesnek szóló fogadalmi felirata egy oltár
(más értelmezés szerint szobortalapzat) oldalán (CIL I? 607). A felirat minden bizonnyal
a 24. fejezetben leírt kisebb jelentőségű győzelemhez kötődik, különös érdekességét pedig
az adja, hogy Minucius nemes egyszerűséggel dictatornak nevezi benne magát.
? Regulus Kr. e. 227-ben már viselte a consuli tisztséget.
: A rómaiak a kézművesek és kereskedők foglalkozását (artes sordidae) lenézték, gondolván,
ezek nem méltók szabad római polgárhoz. Varro ellenszenves, a Kr. e. I. századi invek¬
tívák egyes közhelyeit felhasználó bemutatása elsősorban azzal függ össze, hogy mint a
következő év (Kr. e. 216) consulja, meggondolatlan hadvezetésével fő okozójává vált a
Cannae mellett elszenvedett vereségnek — legalábbis Livius ábrázolása szerint.
93