Oldal 95 [95]
26.
(1) Ez az ifú, amikor apja ráhagyta alantas foglalkozásával megszerzett vagyo¬
nát, szabad emberhez méltóbb életre vágyott: kedve kerekedett a közéleti sze¬
repléshez. (2) Hitvány emberek és ügyek nagyhangú szószólójává vált, derék
polgárok vagyonát és jó hírét vette célba, és így sikerült előbb ismertté válnia a
nép előtt, majd állami tisztségekhez jutnia. (3) Már maga mögött tudhatta a
quaestori, a két — plebejus és curulis — aedilisi tisztséget, végül a praetorsägot; most
pedig már a consuli méltóságra vetett szemet. (4) Igen ügyesen lovagolta meg a
dictatorral szembeni elégedetlenséget, és egymaga aratta le a népszerűséget a
néphatározat támogatásáért.
(5) Ezt a törvényjavaslatot Rómában és a hadseregben mindenki, barát és
ellenség egyaránt a dicíazor megbélyegzésének tekintette — kivéve őt magát. (6)
Éppoly szilárd lélekkel viselte el az ellene felbolydult nép igazságtalan döntését,
mint az ellenségei által a tömeg előtt rászórt vádakat. (7) Még útközben meg¬
kapta a senatus levelét a hatalom megosztásáról, de rendíthetetlenül bízva abban,
hogy a hadvezéri tehetséget nem lehet megosztani a hatalommal együtt, úgy
tért vissza a hadsereghez, hogy elszántságát nem tudta megingatni sem az el¬
lenség, sem polgártársai.
27.
(1) Minucius azonban, akit eddig is szinte elviselhetetlen gőggel töltött el ha¬
diszerencséje és a tömeg rajongása, (2) most már önhitt és arcátlan módon azzal
kérkedett, hogy nemcsak Hannibalt győzte le, de legalább annyira Ouintus
Fabiust is. (3) A hires Fabiust — mondogatta -, a páratlan hadvezért, akit szo¬
rongatott helyzetükben Hannibal egyetlen méltó ellenfeleként választottak meg,
most a nép parancsára egyenlőnek minősítették ővele, a nagyobbat a kisebbel,
a dictatort a lovassági főparancsnokkal. Ilyesmiről még az évkönyvek sem tudnak!
És ez megtörténhetett abban az államban, ahol a lovassági főparancsnokok
remegni és borzadni szoktak a dictator vesszőnyalábjaitól és bárdjaitól." Ilyen
ragyogó fényben tündököl az ő szerencséje és hősiessége! (4) Így hát, ha a dictator
makacsul kitart az istenek és az emberek által elítélt halogatás és tétlenség mel¬
lett, ő a saját szerencséjére bízza magát.
(5) Ezért az első napon, amikor találkozott Ouintus Fabiusszal, kijelentette:
mindenekelőtt azt kell tisztázniuk, hogyan fogják gyakorolni az egyenlő főve¬
1 Célzäs L. Papirius Cursor dictator és Q. Fabius Maximus Rullianus lovassägi f6parancs¬
nok Kr. e. 322-ben lejátszódott és majdnem Fabius elítéltetésével végződött viszályára
(VIII. 30-35.).
94