Page 91 [91]
latát, majd miután kölcsönösen szavukat adták egymásnak, megállapodtak a
túszok átadásának helyében és idejében, Abelux pedig visszatért Saguntumba.
A következő napot Bostarral töltötte, és megkapta tőle a terv végrehajtásához
szükséges utasításokat. (17) Amikor eltávozott a parancsnoktól — mivel megál¬
lapodásuk szerint éjjel kellett elindulnia, hogy kijátssza az ellenséges őröket —,
a rómaiakkal megbeszélt időben felkeltette a gyerekek őreit, elindultak, és mint¬
egy gyanútlanul besétált velük a csapdába, amelyet csalárd módon maga készí¬
tett elő. (18) A római táborba vitték őket. A túszok visszaadását azután ponto¬
san úgy intézte Abelux, amint Bostarral megbeszélték, és ahogy akkor tette
volna, ha Karthágó megbízásából járt volna el. (19) De ezért a jótéteményért
sokkal nagyobb hála övezte a rómaiakat, mint a punokat övezte volna. Az ő
esetükben ugyanis úgy tűnt volna, hogy míg szerencsés helyzetükben tűrhetet¬
lenül gőgösnek mutatkoztak, most csak a balsors és a félelem lágyította meg a
szívüket. (20) Az ismeretlen római vezér viszont mindjárt megérkezése után egy
nagylelkű cselekedettel kezdte működését, és úgy látták, Abelux okos ember, aki
nem alaptalanul választott új szövetségeseket. (21) Ezért nagy egyetértésben
mindenki az átpártolást kezdte fontolgatni, és azonnal fegyvert is ragadtak volna,
ha nem köszönt be a tél, és nem kényszeríti fedél alá a rómaiakat és karthágó¬
iakat egyaránt.
23.
(1) Ez történt Hispániában a pun háború második nyarán. Itáliában pedig Fabius
okos halogató taktikájával elérte, hogy a rómaiak vereségei között beállt egy
rövid szünet. (2) Ez a tény nem csekély gondot okozott Hannibalnak, mert látta,
hogy a rómaiak végre olyan vezetőt állítottak seregük élére, aki a háborút nem
a szerencsére bízza, hanem józan megfontolás alapján vezeti. (3) Honfitársai
viszont ugyanezért megvetették Fabiust — polgárok és katonák egyaránt —, kü¬
lönösen amióta távollétében a lovassági főparancsnok elhamarkodottan csatát
vállalt, inkább csak örvendetes eredménnyel, mint sikerrel. (4) Két dolog is tovább
növelte a dictator népszerűtlenségét. Az egyik Hannibal agyafúrt cselének műve
volt: amikor szökevények megmutatták neki, melyik a dictator birtoka, megpa¬
rancsolta, hogy körös-körül mindent romboljanak le a föld színéig, de ezt az egy
területet kíméljék meg a tűztől, fegyvertől és minden erőszaktól, hadd higgye
mindenki, hogy ez valamilyen titkos megállapodás jutalma. (5) A másik magá¬
nak a diczazornak egy cselekedete volt, amelyet eleinte talán kétértelműen ítéltek
meg, mert nem várta meg vele a senazus jóváhagyását, később azonban kétség¬
telenül a legnagyobb dicsőségére szolgált. (6) A két fél vezérei ugyanis — éppen
úgy, mint az I. pun háborúban - a fogolycserevel kapcsolatban abban állapodtak
meg, hogy aki több katonát kap vissza, mint amennyit átad, fizessen mindegyi¬
90