Page 82 [82]
lakosság rémületében. (11) Mindent felperzselt a háború tűzvésze, de a szövet¬
ségeseket még ezek a borzalmak sem tudták megingatni hűségükben; minden
bizonnyal azért, mert igazságos és mértéktartó uralom alatt álltak, és — ami a
hűség egyetlen köteléke — elfogadták, hogy engedelmeskednek a kiválóbbaknak.
14.
(1) Amikor azonban Hannibal letáborozott a Volturnus mellett, és Itália legszebb
vidéke lett a lángok martaléka, mindenünnen égő tanyák füstje szállt az ég felé,
miközben Fabius a Massicus-hegység gerincén menetelt seregével, akkor aztán
ismét majdnem kitört a lázadás katonái között. (2) Néhány napja csendben
voltak, mert a sereg a szokottnál gyorsabban menetelt, így meg voltak győződ¬
ve, hogy azért sietnek, hogy Campaniát megvédjék a fosztogatástól. (3) De
amikor elérték a Massicus-hegység legszélső nyúlványát, és meglátták, hogyan
gyújtogatja az ellenség a Falernus-föld és a sinuessai telepesek házait, a csata
azonban szóba sem került, Minucius így fakadt ki:
(4) , Azért jöttünk ide, hogy szemet gyönyörködtető látványosság gyanánt
nézzük végig szövetségeseink legyilkolását, házaik felégetését? Nem szégyelljük
magunkat, ha senki más, legalább itt lakó polgártársaink miatt, akiket atyáink
küldtek Sinuessába telepesnek, (5) hogy az ellenséges samnisoktól megvédjék
ezt a vidéket, amelyet most nem is a szomszédos samnis borít lángba, hanem a
messziről jött pun, aki a világ túlsó végéről egészen idáig hatolhatott, hála a mi
halogatásunknak é és tétlenségiinknek? (6) 6) O, jaj, hat ennyire elfajzottunk dse¬
inktől? Ők annak idején még azt is birodalmuk szégyenének tartották, ha pun
hajók közeledhettek ehhez a parthoz — most pedig a szemünk láttára özönli el
az ellenség, a numidák és mórok. (7) És mi, akik nemrég úgy felháborodtunk
Saguntum ostromán, hogy nemcsak az embereket, de szerződéseinket és az
isteneket is tanúul hívtuk, most kellemes kikapcsolódásként nézzük, ahogy
Hannibal felhag egy rémai colonia falaira! (8) Szemünkbe és arcunkba csap a
felperzselt tanyák és földek füstje, fülünkbe zúg szövetségeseink siralma, akik
gyakrabban kiáltanak segítségért hozzánk, mint az istenekhez, mi pedig napsü¬
tötte magaslatokon, úttalan ösvényeken, felhőkbe és fák közé rejtőzve vezetget¬
jük seregünket, mint valami birkanyäjat. (9) Ha Marcus Furius is hegyen-bercen
csatangolva akarta volna visszavenni a galloktöl a Värost, ahogy ez az üj Camillus,
szorongatott helyzetünkben megválasztott páratlan diczazorunk akarja Itäli¬
át visszafoglalni Hannibaltól, Róma még ma is a gallok kezében volna — (10)
és bizony attól tartok, hogy ha mi így halogatjuk az ütközetet, őseink csak
Hannibalnak és a punoknak mentették meg Városunkat számtalanszor. (11)
Csakhogy Camillus férfi volt és igazi római: amikor Veiiben megkapta a hírt,
hogy a római nép parancsára, az atyák jóváhagyásával dicíazorrá választották,
81