Page 80 [80]
12.
(1) A dictator atvette Fulvius Flaccus /egatustol a consul seregét, és Sabinumon
keresztül Tiburba vonult, ahol az újonnan besorozott katonáknak a kitűzött
napon gyülekezniük kellett. (2) Innen Praenestébe ment, majd keresztutakon
kiért a Via Latinára, ahonnan az útvonalak gondos felderítése után az ellenség
felé nyomult, azzal a szilárd elhatározással, hogy sehol nem bízza magát a sze¬
rencsére, csak amennyire kénytelen lesz.
(3) Hannibal mindjart aznap, amikor a dictator tábort ütött Arpi közelében,
az ellenség seregétől látótávolságra, felsorakoztatta csapatait, és felkínálta az
ütközetet. (4) Amikor azonban látta, hogy a rómaiaknál teljes a nyugalom, és
táborukban a legkisebb mozgolódás sem észlelhető, gúnyolódva tért vissza tá¬
borába: lám, a rómaiakban megtört végre a Mars tüzelte harci kedv, a háborúnak
vége, nyíltan neki engedték át a hősiesség és a dicsőség pálmáját. (5) Titkon
azonban nyugtalanítani kezdte a gondolat, hogy ezentúl nem holmi Flaminius¬
vagy Sempronius-féle hadvezérrel lesz dolga: a rómaiak végre okultak veresé¬
geikből, és olyan hadvezért kerestek maguknak, aki Hannibal méltó ellenfelének
ígérkezik. (6) A dictator bölcs megfontoltságától már kezdettől fogva tartott, de
állhatatosságát még nem tapasztalta meg. Ezért igyekezett őt nyugtalanítani és
ingerelni azzal, hogy gyakran változtatta táborhelyét, és szeme láttára pusztítot¬
ta a szövetségesek földjeit; (7) egyszer gyors meneteléssel igyekezett eltűnni a
szeme elől, máskor meg váratlanul lesbe állt egy útkanyarulatnál, hátha rajtaüt¬
het a síkságra leereszkedő római seregen.
(8) Fabius azonban a magaslatokon menetelt, csekély távolságot tartva az
ellenségtől, úgy, hogy ne tévessze szem elől, de ütközetbe se keveredjen vele.
Katonáít bent tartotta a táborban, amennyire az ellátás gondja engedte. Takar¬
mányért vagy fáért csak nagyobb, összetartó csoportokban mehettek. (9) A lo¬
vasokból és könnyűfegyverzetűekből álló előőrsöt jól felszerelte és minden vá¬
ratlan rajtaütésre kellőképpen felkészítette, így saját katonáinak biztos védelmet
nyújtott, a szétszéledve zsákmányoló ellenségre azonban komoly veszélyt jelen¬
tett. (10) A vezér nem tette kockára egyetlen nagy csatában serege sorsát, viszont
a biztos helyzetből vállalt jelentéktelenebb összecsapások a közeli visszavonulás
lehetőségével együtt apró sikereikkel lassacskán megnövelték a korábbi vereségek
miatt rettegő katonák bizalmát saját derekasságukban és hadiszerencséjükben.
(11) Józanságát azonban talán még Hannibal sem gyűlölte annyira, mint a
lovassági főparancsnok, aki csak azért nem döntötte azonnal végveszélybe az
államot, mert kisebb hatalommal rendelkezett. (12) Harcias volt, elhatározása¬
iban hirtelen, nyelvét pedig nem tudta fékezni: először néhány ember, majd
később az egész sereg előtt nyíltan kezdte a diczator erényeit hozzájuk közel álló
hibákként értelmezni: halogató helyett restnek, óvatos helyett gyávának nevez¬
79