Oldal 43 [43]
neve a punok átkelésének emlékét őrizné. Szerintük a hegységet egy Poeninus
nevű istenségről nevezték el, akit a hegylakók a csúcson imádnak."
39.
(1) Kezdetnek kapóra jött, hogy a közelben lakó taurinusok népe háborút indított
az insuberek ellen. Hannibal azonban egyik fél mellé sem állhatott seregével,
amely csak most, lábadozás közben érezte meg igazán az átélt szenvedések súlyát.
(2) Az ápolatlan és szinte elvadult emberek szervezetére különböző módon hatott
a megerőltetésre következő pihenés, a szükséget felváltó bőség, mocskos és be¬
teges testük rendbe tétele. (3) Ez késztette Publius Cornelius Scipio consult arra,
hogy miután kikötött Pisaeban, a Manliustól és Atiliustól átvett sereggel — bár
az újoncokból állt, és alaposan elvették az önbizalmát a friss kudarcok — azonnal
a Póhoz siessen, hogy megütközzön az ellenséggel, mielőtt az összeszedné magát.
(4) Csakhogy mire a consul Placentiához érkezett, Hannibal már felkerekedett
állandó táborhelyéről, és rohammal elfoglalta a taurinusok egyetlen városát és
központját, mert nem voltak hajlandóak önként szövetségre lépni vele. (5) Sőt a
Pó mellett lakó gallok is csatlakoztak volna hozzá — nemcsak félelmükben, de
jószántukból is —, ha a consu/ váratlan érkezése keresztül nem húzza a számítá¬
sukat, miközben épp a kedvező pillanatot lesték az elpártolásra. (6) Hannibal
tovább is vonult a taurinusok területéről, bízva abban, hogy a két fél között még
ingadozó gallokat személyes megjelenésével a maga oldalára tudja állítani. (7)
A két sereg már szinte látótávolságban volt egymástól, és összetalálkoztak a ve¬
zérek, akik mindketten ismeretlenül is bizonyos csodálatot éreztek a másik iránt.
(8) Hiszen Hannibal híre már Saguntum feldúlása előtt elterjedt a rómaiak
között, Hannibal pedig már csak azért is kiváló férfiúnak tartotta Scipiót, mert
éppen őt választották vezérnek ellene. (9) Egymás iránti nagyrabecsülésük azóta
csak gyarapodott: Scipio azzal öregbítette hírnevét, hogy miután Hannibal Gal¬
liában faképnél hagyta, most ott várt rá Itáliában, Hannibal pedig azzal, hogy
vakmerően belevágott az alpesi átkelésbe, és sikerrel végre is hajtotta.
(10) Scipiönak sikerült elöször ätkelnie a Pön. Täborät a Ticinus folyöig vitte
előre, és mielőtt csatára sorakoztak volna, a következő lelkesítő szavakat intézte
katonáihoz:
40.
(1) ,Katonák! Ha most azzal a sereggel indulnék csatába, amely velem volt
Galliában, fölösleges volna beszédet intéznem hozzátok. (2) Hisz minek buz¬
x
dítanám azokat a lovasokat, akik a Rhodanus folyónál fényes győzelmet arattak
! A név a kelta ben (fej, csúcs") szóból származhat.
42