Oldal 42 [42]
ja és 20 000 lovasa, a legalacsonyabb szerint 20 000 gyalogosa és 6000 lovasa
volt." (3) Leginkább Lucius Cincius Alimentusnak adnék hitelt, aki — mint írja
— Hannibal foglya volt,’ de ő összezavarja a számadatokat azzal, hogy a gallokat
és ligurokat is a sereghez számítja: (4) velük együtt Hannibal gyalogsága 80 000,
lovassága 10 000 főt tett ki. Valószínűbb azonban, hogy ezek csak Itáliában
csatlakoztak hozzá, amint több történetíró is állítja. (5) Cincius azt írja, magától
Hannibaltól hallotta, hogy a Rhodanuson való átkelése óta 36 000 embert,
rendkívül sok lovat és egyéb málhás állatot vesztett.
Itáliába leereszkedve Hannibal a félig-meddig gall eredetű taurinusok föld¬
jére Erkezett.? (6) Minthogy ebben minden forrás egyetért, annál inkább cso¬
dálkozom, miért nem tudják egyértelműen megállapítani, hogy hol kelt át az
Alpokon." Általában úgy tartják, hogy a Poeninus-hágón kelt át, és ez az alpesi
hegyvonulat épp erről kapta a nevét." Coelius szerinté azonban útja a Cremonis¬
hágón át vezetett. (7) Márpedig ez a két szoros nem a taurinusok földjére, hanem
a hegylakó salassusok területén át a gall libuusok törzséhez vezet." (8) Az sem
valószínű, hogy ezek a Gallia felé vezető utak? ekkor nyitva álltak: legalábbis a
Poeninus-hágó felé vezető utakat félgermán törzsek zárták volna el előle. (9)
Ha pedig valaki a hegység elnevezését tekinti bizonyító erejűnek: a sedunus¬
veragrus törzsek, ennek a hegységnek a lakói nem tudnak arról, hogy a hágó
! A legmagasabb becslés valószínűleg a számadatokat rendszeresen eltúlzó Valerius Anti¬
astól való, a legalacsonyabb pedig Polübiosztól (III. 60. 5), aki Hannibalnak a Lakinion¬
fokon állított feliratát (vö. XXVIII. 46. 16) vette alapul.
* Cincius Alimentus 208 után kerülhetett pun hadifogságba, és ott írhatta művét. Livius
egyedül itt hivatkozik rá.
3 A taurinusok törzse a Dora Riparia völgyében, a mai Torino környékén élt. Ebből az
adatból sejthető, hogy Livius feltételezése szerint Hannibal a Mont-Genévre-hágón kelt
át Itáliába, éppúgy, ahogy Caesar Kr. e. 58-ban Itáliából Galliába.
+ A kérdésről máig folyik a vita. A megoldást maga Livius is megnehezíti azzal, hogy
adatai — megfelelő földrajzi ismeretek híján — nem pontosak, egyes elnevezései nem
azonosíthatóak, és valószínű, hogy leírásában sokszor több, nem egyező forrás adatait
keveri össze. A legvalószínűbb jelölt a Savine-Coche-hágó, amely szintén a taurinusok
földjére vezet.
5 A Nagy-Szent Bernát-hágó latin neve Poeninum iugum, amit a népetimológia a Poenus
(‘pun’) melléknévvel hozott összefüggésbe.
é Coelius Antipater római történetíró a Kr. e. II. század második felében élt és alkotott.
Livius forrásául szolgáló művében a II. pun háború történetét dolgozta fel.
7 À salassusok a Dora Baltea völgyének felső részén, a libuusok a Sesia völgyének alsó
részén éltek.
? Gallia itt Gallia Cisalpinát, az észak-itáliai, gallok lakta területeket jelenti.
41