Oldal 44 [44]
az ellenséges lovasság fölött, vagy azokat a légiókat, amelyekkel üldözőbe vettem
a megfutamodó ellenséget, és győzelmünk elismerésének tekinthettem vissza¬
vonulását és a csatától való húzódozását? (3) De mivel azt a sereget azért soroz¬
ták, hogy Hispániába küldjék, és most ott küzd a senatus és a r6mai nép meg¬
bízásából fivérem, Gnaeus Scipio keze alatt, az én jósjeleimmel, (4) én magam
pedig ennek a küzdelemnek a vezetését vállaltam magamra, hogy Hannibal és
a punok ellen egy consu/ legyen a vezéretek — ezért szükségesnek vélem, hogy
mint új vezéretek néhány szót intézzek hozzátok, új katonáimhoz.
(5) Hogy tisztában legyetek a háború és az ellenség jellegével, katonák: azok
ellen kell küzdenetek, akiket az előző háborúban szárazon és vízen legyőztetek,
akiktől 20 éve sarcot szedtek, és akiktől győzelmetek jutalmául elvettétek Szar¬
díniát és Szicíliát. (6) Ebben a háborúban tehát a ti lelkületetek és az övék olyan
lesz, mint győzteseké és legyőzötteké szokott lenni. Ök most sem azért vállalnak
majd csatát, mert olyan bátrak, hanem mert elkerülhetetlen. (7) Hacsak nem
feltételezitek, hogy ezek, akik akkor is kitértek az ütközet elől, amikor seregük
még sértetlen volt, most, miután az Alpokon átkelőben elveszítették gyalogos
és lovas haderejüknek csaknem kétharmad részét — mert többen pusztultak bele,
mint amennyien túlélték —, vérmesebb reményeket táplálnak. (8) Igen ám —
mondhatná valaki —, de ha kevesebben vannak is, testük-lelkük csak úgy duzzad
az élettől, és nincs, ami feltartóztathatná roppant erejüket.x (9) Ugyan! Ezek
csak kísértetek, önmaguk árnyai, akikből kiszívta az életet az éhség, a hideg, a
szenny és a mocsok, összetörtek és megrokkantak a sziklák és szakadékok között,
tagjaik elfagytak, inaik megmerevedtek a hóban, testük elaszott a hidegtől;
fegyvereik tönkrementek, összetörtek, lovaik lesántultak és elgyengültek. (10)
Ilyen lovasság, ilyen gyalogság ellen fogtok harcolni! Nem igazi ellenséggel, csak
annak végső maradványaival lesz dolgotok. Legnagyobb félelmem az, hogy bár
ti vívtátok meg a harcot, az emberek mégis azt mondják majd, hogy Hannibalt
az Alpok győzték le. (11) De talán így is volt rendjén, hogy a szerződésszegő
vezér és népe ellen minden emberi segítség nélkül maguk az istenek kezdjék
meg és vigyék döntésre a háborút, és ezt a megkezdett és eldöntött háborút mi
fejezzük be, akik az istenek után a szerződésszegés második sértettjei vagyunk.
41.
(1) Nem tartok attól, hogy valaki azt gondolja: csak azért beszélek ilyen fenn¬
héjázó hangon, hogy lelket öntsek belétek, de belül másként érzek. (2) Én el¬
mehettem volna saját seregemmel a nekem kijelölt hadszíntérre, Hispániába,
ahová indultam. Ott mellettem állna a bátyám, akivel megoszthatnám terveimet
és a veszedelmeket, Hannibal helyett Hasdrubal volna az ellenfelem, és kétség¬
telenül könnyebb háborúnak néznék elébe. (3) Mégis, amikor Gallia partjai
43