Page 33 [33]
ikat, és a rájuk rakott bőrpajzsokon fekve minden nehézség nélkül átúsztak a
folyón. (6) Amikor az egymáshoz erősített tutajokon a sereg többi része is átért
a túlsó partra, tábort ütöttek a folyó mellett, és egy nap alatt kipihenték az éj¬
szakai út és a munka fáradalmait; vezérük ugyanis arra törekedett, hogy időben
végrehajtsa a tervet. (7) Másnap útra keltek, és egy magaslatról füsttel jelezték,
hogy átjutottak, és már nem járnak messze. Mihelyt Hannibal ezt észrevette,
jelt adott az átkelésre, hogy el ne szalassza az alkalmat. (8) A gyalogság már
felszerelte és előkészítette az indulásra a csónakokat, a lovasság túlnyomó része
pedig a lovak miatt hajókra szállt. A hajóraj följebb evezett át, hogy mérsékelje
a folyó sodrát, és így nyugodt utat biztosított a lejjebb átkelő csónakoknak. (9)
A lovakat legnagyobbrészt száron úsztatták a hajók tatja mögött, kivéve azokat,
amelyeket felnyergelve és felkantározva a hajókon szállítottak, hogy lovasaiknak
már a partraszállás pillanatában rendelkezésére álljanak.
28.
(1) A gallok a parton összevissza üvöltözve, jellegzetes harci dalaikat kurjongat¬
va rohantak feléjük, fejük felett pajzsukat rázták, jobbjukban dárdáikat csóválták,
(2) noha számukra is félelmetes volt látni, amint a rengeteg hajó zúgva szeli a
vizet, és hallani a hajósok és katonák összevegyülő kiáltozását, akik vagy a folyó
sodrát igyekeztek leküzdeni, vagy a túlsó partról biztatták átkelő bajtársaikat.
(3) Amikor már kellőképp megrettentek a feléjük tartó fergetegtől, hátuk mögött
hirtelen még ijesztőbb ordítás hangzott fel, amint Hanno elfoglalta a táborukat.
Csakhamar maga is ott termett, és a gallok serege két tűz közé került: előttük
özönlött a partra a hajókról a rengeteg fegyveres, hátulról pedig a váratlan tá¬
madók szorongatták őket. (4) A gallok mindkét irányban megpróbálták felven¬
ni a harcot, de visszaszorították őket. Végül ott törtek ki, ahol a legkönnyebb
volt átjutniuk, és félelmükben szétszóródtak a falvaikba. Hannibal ezután nyu¬
godtan átszállította serege többi részét is, tábort ütött, és most már semmibe
vette a gallok háborgását.
(5) Valószínűnek tartom, hogy az elefántok átszállítására több ötlet is felme¬
rült, legalábbis a hagyomány többféle megoldásról tudósít. Egyesek azt írják,
hogy az összes elefántot kiterelték a partra, a legvadabbat hajtója ingerelni
kezdte, majd a vízbe ugrott előle, és az utána rohanó állat magával ragadta az
egész csordát. Féltek ugyan a mélységtől, de amikor már nem ért le a lábuk, a
folyó árja átsodorta őket a túlsó partra.
(6) Megbízhatóbb az a tudósítás, hogy az átszállítás tutajokon történt: egyrészt
ezt a módszert a vállalkozás előtt biztosabbnak láthatták, másrészt utólag is
hihetőbbnek tűnik. (7) Egy 200 láb hosszú és 50 láb széles tutajt fektettek a
partról a vízre, és hogy a folyó el ne sodorja, több erős kötéllel rögzítették egy
32