Oldal 186 [186]
OCR
sivatagain keresztül cindult útnak. Befogadtak 6t>' a memphisziek (2) és Egyiptom többi részének lakói, egyesek jószántukból, mások félelmükben. Így ereszkedett le rövid napi menetekben Alexandriäig. (3) Eleuszisznäl, Alexandriätöl negy merföldnyire kelt ät a folyön. Itt talälkozott össze a römai követekkel. (4) Amikor üdvözölte az elé járuló követeket, és jobbját nyújtotta Popilliusnak, az a kezébe nyomta a senazusi határozatot tartalmazó táblákat, és felszólította, hogy először is ezt olvassa el. (5) A király végigolvasta, majd azt mondta, bizalmasai társaságában át fogja gondolni, hogy mit kell tennie. Popillius azonban zord természetéhez híven kört rajzolt a király köré a kezében lévő pálcával, és így szólt: , Mielőtt kilépsz ebből a körből, mondd meg, milyen választ vihetek a senazusnak! (6) A király meghökkent az ellentmondást nem tűrő parancson, egy ideig habozott, majd így válaszolt: , Megteszem, amit a senatus kíván." Popillius csak ekkor nyújtott kezet a királynak mint szövetségesnek és barátnak. (7) Miután Antiokhosz a kijelölt határidőn belül kivonult Egyiptomból, a követek még jobban megszilárdították tekintélyükkel a testvérek egyetértését, akik között nemrég jött létre a béke. Ezután Ciprusra hajóztak, és hazaküldték Antiokhosz hajóhadát, amely egy ütközetben már legyőzte az egyiptomi hajókat. (8) Ennek a követjárásnak nagy híre támadt a népek között, mivel egyértelműen elvették Antiokhosztól Egyiptomot, holott már-már az övé volt, és visszaadták a Ptolemaioszok nemzetségének őseik birodalmát. (9) Míg ebben az évben az egyik consul hivatalviselését nagy hirnév ôvezte fényes győzelme miatt, tiszttársa a homályban maradt, mivel nem volt alkalma, hogy nagy tetteket hajtson végre. (10) Már amikor kijelölte a napot a légiók gyülekezésére, jósjelkérés nélkül lépett be a szent helyre. Az augurok, amikor hozzájuk fordultak ez ügyben, kijelentették, hogy a nap kijelölésénél hiba történt. (11) A consul elindult Galliába, és a Sovány Mezők közelében, a Sicimina és a Papinus hegyeknél ütött állandó tábort. Később a latin szövetségesekkel együtt ezen a vidéken vonult téli táborba; (12) a római légiók ugyanis el sem indultak Rómából, mivel a consul hibásan jelölte ki a gyülekezés napját. (13) A praetorok is eltávoztak provinciájukba, kivéve Gaius Papirius Carbót, aki Sardiniát kapta; az atyák ugyanis úgy döntöttek, hogy intézze inkább Rómában a polgárok és idegenek közti jogvitákat, mivel a sorsolásnál ez a feladat is neki jutott.? ! A fordítás H. J. Müller kiegészítésein alapul. ? Az utóbbi feladat eredetileg L. Aniciusé volt (XLITV. 17. 10), őt azonban a senazus végül Illíriába rendelte. 185
