Oldal 186 [186]
sivatagain keresztül cindult útnak. Befogadtak 6t>' a memphisziek (2) és Egyip¬
tom többi részének lakói, egyesek jószántukból, mások félelmükben. Így eresz¬
kedett le rövid napi menetekben Alexandriäig.
(3) Eleuszisznäl, Alexandriätöl negy merföldnyire kelt ät a folyön. Itt taläl¬
kozott össze a römai követekkel. (4) Amikor üdvözölte az elé járuló követeket,
és jobbját nyújtotta Popilliusnak, az a kezébe nyomta a senazusi határozatot
tartalmazó táblákat, és felszólította, hogy először is ezt olvassa el. (5) A király
végigolvasta, majd azt mondta, bizalmasai társaságában át fogja gondolni, hogy
mit kell tennie. Popillius azonban zord természetéhez híven kört rajzolt a király
köré a kezében lévő pálcával, és így szólt: , Mielőtt kilépsz ebből a körből, mondd
meg, milyen választ vihetek a senazusnak! (6) A király meghökkent az ellent¬
mondást nem tűrő parancson, egy ideig habozott, majd így válaszolt: , Megte¬
szem, amit a senatus kíván." Popillius csak ekkor nyújtott kezet a királynak mint
szövetségesnek és barátnak.
(7) Miután Antiokhosz a kijelölt határidőn belül kivonult Egyiptomból, a
követek még jobban megszilárdították tekintélyükkel a testvérek egyetértését,
akik között nemrég jött létre a béke. Ezután Ciprusra hajóztak, és hazaküldték
Antiokhosz hajóhadát, amely egy ütközetben már legyőzte az egyiptomi hajó¬
kat. (8) Ennek a követjárásnak nagy híre támadt a népek között, mivel egyér¬
telműen elvették Antiokhosztól Egyiptomot, holott már-már az övé volt, és
visszaadták a Ptolemaioszok nemzetségének őseik birodalmát.
(9) Míg ebben az évben az egyik consul hivatalviselését nagy hirnév ôvezte
fényes győzelme miatt, tiszttársa a homályban maradt, mivel nem volt alkalma,
hogy nagy tetteket hajtson végre. (10) Már amikor kijelölte a napot a légiók
gyülekezésére, jósjelkérés nélkül lépett be a szent helyre. Az augurok, amikor
hozzájuk fordultak ez ügyben, kijelentették, hogy a nap kijelölésénél hiba történt.
(11) A consul elindult Galliába, és a Sovány Mezők közelében, a Sicimina és a
Papinus hegyeknél ütött állandó tábort. Később a latin szövetségesekkel együtt
ezen a vidéken vonult téli táborba; (12) a római légiók ugyanis el sem indultak
Rómából, mivel a consul hibásan jelölte ki a gyülekezés napját.
(13) A praetorok is eltávoztak provinciájukba, kivéve Gaius Papirius Carbót,
aki Sardiniát kapta; az atyák ugyanis úgy döntöttek, hogy intézze inkább Ró¬
mában a polgárok és idegenek közti jogvitákat, mivel a sorsolásnál ez a feladat
is neki jutott.?
! A fordítás H. J. Müller kiegészítésein alapul.
? Az utóbbi feladat eredetileg L. Aniciusé volt (XLITV. 17. 10), őt azonban a senazus végül
Illíriába rendelte.
185