Page 180 [180]
OCR
Euandrosz nem mondott nyíltan nemet, de kijelentette, hogy inkább méreggel akar véget vetni életének, mint karddal; közben pedig titokban a szökését szervezte. Amikor ezt jelentették a királynak, ő megijedt, hogy a szamothrakébeliek haragja majd ellene fordul, mert azt hiszik, ő akadályozta meg a vádlott megbüntetését. Ezért megparancsolta, hogy öljék meg Euandroszt. (11) De az átgondolatlan gyilkosság végrehajtása után azonnal eszébe jutott, hogy most nyilvánvalóan magára vette ugyanazt a kultikus vétséget, amely Euandroszt terhelte: Euandrosz Delphoiban megsebesítette Eumenészt, ő pedig Szamothrakén megölette Euandroszt, így egyedül ő a felelős azért, hogy a földkerekség két legszentebb templomát emberi vérrel mocskolták be. (12) Hogy ezt a gyanút elhárítsa magáról, megvesztegette Iheóndaszt, hogy arról számoljon be a népnek, hogy Euandrosz önkezével vetett véget életének. 6. (1) De hallatlan gaztette egyetlen megmaradt bizalmasa ellen, aki oly sok nehéz helyzetben bizonyította be hűségét, és akit azért árult el, mert az nem árulta el őt, mindenkit elidegenített tőle. (2) Szép sorjában minden híve átszökött a rómaiakhoz, ő pedig jóformán magára maradt, így kénytelen volt a menekülés mellett dönteni. A krétai Oroandészhez fordult segítségért, aki jól ismerte Ihrákia partvidékét, mivel korábban arrafelé kereskedett; őt kérte meg, hogy vegye fel egy lemboszára és vigye el Kotüszhoz. (3) A lembosz Szamothraké egyik hegyfokánál, a Démétrion nevű öbölben várakozott. Napnyugtakor lehordták ide a legszükségesebb poggyászt és annyi pénzt, amennyit feltűnés nélkül oda lehetett szállítani. (4) Maga a király éjféltájban indult el három, a szökés tervébe beavatott kísérővel, a háza hátsó ajtaján át, amely a hálószobája előtti kertbe vezetett. Nagy nehezen átmászott a kert falán, és végül lejutott a tengerhez. (5) Oroandész azonban csak addig várt, amíg berakodták a pénzt, aztán alighogy leszállt a sötétség, kifutott a nyílt tengerre, és elindult Kréta felé. (6) Perszeusz, miután nem találta a lemboszt az öbölben, jó ideig bolyongott a parton. Végül megijedt, hogy ott éri a reggel, szállására azonban már nem mert visszatérni, ezért a templom oldalánál, egy homályos zugban rejtőzött el. (7) A makedónoknál királyi apródoknak nevezték a főemberek fiait, akiket kiválasztottak a király szolgálatára. Ez a csapat, amely követte a királyt menekülésében, most sem tágított mellőle, amíg csak Gnaeus Octavius parancsára közhírré nem tette a kikiáltó, (8) hogy a rómaiak a királyi apródoknak és a többi, Szamothrakén tartózkodó makedónnak, ha átállnak hozzájuk, meghagyják testi épségüket, szabadságukat és minden vagyonukat, amit magukkal hoztak vagy Makedóniában hagytak. (9) Erre a felhívásra mindannyian átálltak a rómaiakhoz, 179
