Page 180 [180]
Euandrosz nem mondott nyíltan nemet, de kijelentette, hogy inkább méreg¬
gel akar véget vetni életének, mint karddal; közben pedig titokban a szökését
szervezte. Amikor ezt jelentették a királynak, ő megijedt, hogy a szamothrakébe¬
liek haragja majd ellene fordul, mert azt hiszik, ő akadályozta meg a vádlott
megbüntetését. Ezért megparancsolta, hogy öljék meg Euandroszt. (11) De az
átgondolatlan gyilkosság végrehajtása után azonnal eszébe jutott, hogy most
nyilvánvalóan magára vette ugyanazt a kultikus vétséget, amely Euandroszt
terhelte: Euandrosz Delphoiban megsebesítette Eumenészt, ő pedig Szamoth¬
rakén megölette Euandroszt, így egyedül ő a felelős azért, hogy a földkerekség
két legszentebb templomát emberi vérrel mocskolták be. (12) Hogy ezt a gyanút
elhárítsa magáról, megvesztegette Iheóndaszt, hogy arról számoljon be a népnek,
hogy Euandrosz önkezével vetett véget életének.
6.
(1) De hallatlan gaztette egyetlen megmaradt bizalmasa ellen, aki oly sok nehéz
helyzetben bizonyította be hűségét, és akit azért árult el, mert az nem árulta el
őt, mindenkit elidegenített tőle. (2) Szép sorjában minden híve átszökött a ró¬
maiakhoz, ő pedig jóformán magára maradt, így kénytelen volt a menekülés
mellett dönteni. A krétai Oroandészhez fordult segítségért, aki jól ismerte Ihrákia
partvidékét, mivel korábban arrafelé kereskedett; őt kérte meg, hogy vegye fel
egy lemboszára és vigye el Kotüszhoz.
(3) A lembosz Szamothraké egyik hegyfokánál, a Démétrion nevű öbölben
várakozott. Napnyugtakor lehordták ide a legszükségesebb poggyászt és annyi
pénzt, amennyit feltűnés nélkül oda lehetett szállítani. (4) Maga a király éjfél¬
tájban indult el három, a szökés tervébe beavatott kísérővel, a háza hátsó ajtaján
át, amely a hálószobája előtti kertbe vezetett. Nagy nehezen átmászott a kert
falán, és végül lejutott a tengerhez. (5) Oroandész azonban csak addig várt, amíg
berakodták a pénzt, aztán alighogy leszállt a sötétség, kifutott a nyílt tengerre,
és elindult Kréta felé. (6) Perszeusz, miután nem találta a lemboszt az öbölben,
jó ideig bolyongott a parton. Végül megijedt, hogy ott éri a reggel, szállására
azonban már nem mert visszatérni, ezért a templom oldalánál, egy homályos
zugban rejtőzött el.
(7) A makedónoknál királyi apródoknak nevezték a főemberek fiait, akiket
kiválasztottak a király szolgálatára. Ez a csapat, amely követte a királyt mene¬
külésében, most sem tágított mellőle, amíg csak Gnaeus Octavius parancsára
közhírré nem tette a kikiáltó, (8) hogy a rómaiak a királyi apródoknak és a többi,
Szamothrakén tartózkodó makedónnak, ha átállnak hozzájuk, meghagyják testi
épségüket, szabadságukat és minden vagyonukat, amit magukkal hoztak vagy
Makedóniában hagytak. (9) Erre a felhívásra mindannyian átálltak a rómaiakhoz,
179