Page 167 [167]
39.
(1) Herculesre, csatasorunk valóban hevenyészett és rendezetlen lett volna; de
legaläbb a täborunk meg volt eröditve, talältunk vizlelöhelyet, örsegekkel bizto¬
sitottuk az odavezető utakat, mindenfelé felderítettük a környéket. .. Hogyne!
Nem volt egyebünk, csak a puszta mező, amelyen csatázhattunk volna; cföldön¬
futók módjára vállaltuk volna a döntő ütközetet, úgyhogy a győzelem után sem
lett volna hová visszatérnünk; .! (2) Őseitek ú úgy tartották, az erődített tábor nem
más, mint a sereget minden viszontagság esetén biztosító kikötő, ahonnan csa¬
tába indulhatnak, és ahol a csata hányattatásai után menedéket találhatnak. (3)
Azért vették körül erődítményrendszerrel és látták el erős védőőrséggel is, mert
az a fél, amelyet megfosztottak táborától, még akkor is vesztesnek számított, ha
a csatában győzött. A tábor a győztes számára támaszpont, a vesztesnek menedék.
(4) Hány sereggel történt már meg, hogy a csatában nem sok szerencsével
küzdött, de miután beszorították a sáncok mögé, ott kivárta a kedvező időpon¬
tot — sőt néha nem is kellett rá várni —, előrontott, és megfutamította a győztes
ellenséget? (5) Ez a hely a katonák második hazája, a sánc a városfal, és minden
katonának a sátra az otthona és házitűzhelye.
(6) Ezekkel a nehézségekkel, amelyek mind gátjai voltak a csatának, ezt ál¬
lítják szembe: És ha az ellenség a következő éjszakán elvonult volna? Mennyi
erőfeszítésünkbe került volna, hogy ismét kövessük őt Makedónia túlsó végéig?
— (7) Én azonban biztosra veszem, hogy az ellenség nem maradt volna itt, és
nem sorakozott volna csatára, ha az lett volna a szándéka, hogy elvonul innen.
Mennyivel könnyebben távozhatott volna, amíg mi messze jártunk, mint most,
amikor itt ülünk a nyakán, és sem éjjel, sem nappal nem tudná kijátszani figyel¬
münket? (8) Mi pedig mi többet kívánhatnánk, mint azt, hogy az ellenség,
amelynek a meredek folyópart által biztosított, sánccal és számos őrtoronnyal
övezett táborát is meg mertük támadni, otthagyja erődítményeit, és rendezetlen
menetoszlopban elvonuljon, mi pedig a nyílt mezőn hátulról törhessünk rá?
Nos hát, ezért halasztottam az ütközetet tegnapról mára. (9) Hiszen én is
meg akarom vívni a csatát, és mivel az Elpeiosz folyó elzárta az ellenséghez
vezető utunkat, új utat nyitottam egy szurdokon át, elűzve onnan az ellenség
őrcsapatait, és addig nem tágítok, amíg be nem fejeztem a háborút!"
40.
(1) Beszéde után csend támadt, mivel hallgatói egy részét meggyőzte, a többiek
pedig tiszteletből nem akarták őt fölöslegesen megbántani, hiszen bármiért múlt
is el az alkalom, visszahozni már úgysem lehetett.
! A tagmondatot Briscoe helyezte át az 5. capitulum végéről az 1. végére.
166