Page 160 [160]
rendben, kavarodás nélkül hajtsanak végre. (6) Hiszen — gondolta — ha egyszer¬
re az egész sereggel közlik a parancsot, de nem hallja mindenki, akkor mivel az
emberek nincsenek tisztában az utasítással, egyesek hozzáképzelnek még vala¬
mit, mások viszont a kelleténél kevesebbet hajtanak végre; közben mindenki
összevissza kiabál, és az ellenség hamarabb tudja meg, mi készül, mint maguk a
katonák. (7) Ezért úgy döntött, ezentúl a katonai zribunusok a légió rangidős
centuriójának négyszemközt adják tovább a parancsot, azután ő adja tovább a
sorban hozzá legközelebb vonuld centuriénak, hogy mi a feladat, az meg a kö¬
vetkezének, és így tovább; így kell eljuttatni a parancsot az előcsapatoktól az
utóvédig vagy fordítva.
(8) Ujításként azt is megtiltotta, hogy az éjjeli őrszemek őrködés közben
pajzsot hordjanak. Az őr nem csatába megy — mondta —, hogy fegyvert használ¬
jon, hanem őrködik, hogy mihelyt észreveszi az ellenség közeledését, visszavo¬
nuljon, és másokat szólítson fegyverbe. Most az őrök sisakban, pajzsukat maguk
előtt felállítva szoktak őrködni, (9) aztán ha elfáradtak, dárdájukra támaszkod¬
nak, a fejüket lehajtják a pajzs felső peremére, és állva alszanak, úgyhogy az el¬
lenség messziről meglátja fegyvereik csillogását, ők viszont semmit sem vesznek
észre maguk körül.
(10) Az előőrsök szolgálati rendjét is megváltoztatta. Eddig az volt a szokás,
hogy mindenki egész nap fegyverben állomásozott odakint, a lovasok lovai fel
voltak szerszámozva, ezért nyári napokon, a szüntelenül perzselő napsütésben
az órákig tartó hőség annyira kiszívta az emberek és lovak erejét, hogy gyakran
még csekély létszámú pihent ellenség is nehéz helyzetbe hozta őket. (11) Ezért
elrendelte, hogy a hajnalban előőrsszolgálatba lépők délben vonuljanak el, és
délutánra mások foglalják el a helyüket, mert így sohasem fordulhat elő, hogy
friss ellenség fáradt rómaiak ellen intéz támadást.
34.
(1) A consul, miután gyűlésbe hívott katonái előtt ismertette ezeket a döntéseit,
hasonló beszédet mondott, mint a Városban: (2) A hadseregben egyedül a had¬
vezér feladata, hogy eldöntse és megtervezze, mi a teendő, olykor egymagában,
olykor azokkal együtt, akiket meghívott a haditanácsba. Azok pedig, akiket nem
hívott meg, se nyilvánosan, se egymás között ne hangoztassák a saját ötleteiket.
(3) A katona három dologgal törődjön: teste legyen a lehető legedzettebb és
legmozgékonyabb, fegyverei legyenek használatra készen, és tartson készen
élelmet arra az esetre, ha váratlan parancs érkezik; (4) vegye tudomásul, hogy
vele kapcsolatban minden egyéb a halhatatlan istenek és a fővezér dolga. Abban
a seregben, ahol a katonák tanácskoznak, a fővezér pedig mindig a tömeg véle¬
2
ményéhez próbál alkalmazkodni, egészségtelen állapotok uralkodnak. (5) O
159