Page 148 [148]
sorsolást, ezért dőlt el így, és mellettem állnak majd hadviselés közben is. (4) Ezt
jó előjelként kimondhatom és remélhetem; azt azonban határozottan merem
állítani, hogy minden erőmmel arra fogok törekedni, hogy ne okozzak csalódást
nektek. (5) Mindarról, ami a háborúhoz szükséges, a senaéus döntést hozott, és
ennek végrehajtásáról — mivel nekem azonnal útra kell kelnem, amit magam
sem bánok - kiváló tiszttársam, Gaius Licinius fog gondoskodni, éppen olyan
lelkiismeretesen, mintha neki magának kellene megvívnia ezt a háborút.
(6) Csakis annak adjatok hitelt, amit megírok a senazusnak és nektek, az el¬
lenőrizhetetlen eredetű híreszteléseket pedig ne hizlaljátok tovább saját hiszé¬
kenységetekkel! (7) Mint megfigyeltem, ebben a háborúban különösen érvénye¬
sül az az általános jelenség, hogy senki sem képes annyira közönyös maradni a
szóbeszéddel szemben, hogy az alá ne ássa a morálját. (8) Minden beszélgető
társaságban, sőt — isten ments! — minden lakomán akadnak, akik gondolatban
hadseregek élén masíroznak Makedóniába, és tudják, hol kell tábort ütni, mely
pontokat kell őrcsapatokkal megszállni, mikor és melyik szurdokon át kell be¬
hatolni Makedóniába, hol kell felállítani a raktárakat, milyen szárazföldi és
tengeri útvonalakon kell az utánpótlást szállítani, mikor kell az ellenséggel
összecsapni, mikor ajánlatosabb veszteg maradni. (9) Sőt nem elég, hogy előír¬
ják, mi a teendő, de ha a consul bármit másképp csinál, mint ahogy ők elképzel¬
ték, olyan vádbeszédet mondanak ellene, mintha máris a törvényszék előtt állna.
(10) Ez a hozzáállás eléggé hátráltatja azokat, akik a hadműveleteket vezetik.
Hisz nem mindenki képes a rosszindulatú híreszteléseket olyan szilárd és áll¬
hatatos lélekkel viselni, mint egykor Ouintus Fabius,! aki inkább tűrte, hogy a
nép felfuvalkodottságában korlátozza fővezéri hatáskörét, semhogy a népsze¬
rűség kedvéért rosszul szolgálja az állam érdekeit.
(11) Polgárok, szerintem is ráfér a hadvezérre a jó tanács; sőt igazság szerint
azt, aki mindenben csakis a saját feje után megy, inkább gőgösnek tartom, mint
bölcsnek. (12) Akkor hát? A hadvezéreknek elsősorban okos emberek adjanak
tanácsot, akik szakértői a hadvezetés tudományának, és megvan a gyakorlati
tapasztalatuk is; másodsorban olyanok, akik részt vesznek a hadműveletekben,
látják a helyszínt, az ellenséget, a megfelelő alkalmat, egyszóval akik ,egy hajó¬
ban eveznek" a hadvezérrel, és osztoznak vele a veszélyben.
(13) Ezért ha valaki úgy gondolja, hogy majd ő hasznos tanácsokat ad nekem
a háborúban, ahová készülök, az ne vonja meg ezt a segítséget az államtól, hanem
tartson velem Makedóniába! Kap tőlem hajót, lovat, sátrat, még útravalót is. (14)
De akinek ehhez nem fűlik a foga, és inkább a városi henyélést választja a tábo¬
ri élet viszontagságai helyett, az ne akarja az én hajómat a partról kormányozni!
! Vö. XXIII. 25-26.
147