Page 141 [141]
(8) A rhodosziak kérkedve sorolták fel a római népnek tett szolgálataikat, sőt
jóformán a győzelem oroszlánrészét is maguknak tulajdonították, legalábbis ami
Antiokhosz királyt illeti. (9) Aztán hozzátették, hogy barátságuk Perszeusz
királlyal még abban az időben kezdődött, amikor béke volt a makedónok és
rómaiak között. Ezt a barátságot — mondták — nem saját jószántukból szakítot¬
ták meg, hiszen a király semmit nem vétett nekik, hanem csak azért, mert a
rómaiaknak úgy tetszett, hogy őket is bevonják szövetségeseikként a háborúba.
(10) Már harmadik éve szenvedik ennek a háborúnak sokféle hátrányát: a ten¬
geri kereskedelem megszűnt, szigetük pedig szegény, és lakossága tengeri úton
importált élelmiszerből él.! (11) Mivel helyzetük már tűrhetetlenné vált, Per¬
szeusz királyhoz is követeket küldtek Makedóniába, hogy közöljék vele: a rho¬
dosziak szeretnék, ha békét kötne a rómaiakkal. Öket is ugyanilyen üzenettel
küldték Rómába. (12) A rhodosziak fontolóra fogják venni, hogyan lépjenek fel
azzal a féllel szemben, amelyik miatt nem fejeződhet be a háború.
(13) Meggyőződésem, hogy ezeket a szavakat még ma sem lehet felháboro¬
dás nélkül olvasni és hallgatni — ennek alapján elképzelhető, milyen lelkiálla¬
potban hallgatták mindezt végig az atyák.
15.
(1) Claudius azt írja, hogy nem is válaszoltak nekik, csak a senazus határozatát
olvasták fel, amelyben a római nép szabadnak nyilvánítja a károkat és a lükiaia¬
kat,? és erről mindkét népet azonnal írásban értesíti; (2) a követség vezetője
pedig, akinek nagy hangja az előbb még alig fért el a Curiában, ennek hallatán
összeesett.
(3) Más szerzők szerint a következő választ kapták: A római nép már ennek
a háborúnak a kezdetén megbízható forrásokból értesült arról, hogy a rhodosziak
Perszeusz királlyal titkos terveket szőnek a római állam ellen. (4) Ha eddig
kétségeik lettek volna efelől, a követek iménti szavai minden bizonytalanságot
eloszlattak, hisz az álnokság végül rendszerint magától lelepleződik, még akkor
is, ha kezdetben nagyon elővigyázatos. (5) Most az egész világon a rhodosziak
játsszák a döntőbíró szerepét a háború és béke ügyében, a rómaiak pedig majd
az ő intésüket lesik, hogy felvegyék vagy letegyék a fegyvert. A békekötések
tanúi ezentúl nem az istenek, hanem a rhodosziak lesznek. (6) Szóval ha a
! A fordítás Madvig szövegjavításain alapul.
? Rendkívül súlyos csapás a rhodosziakra, hiszen a Philipposz leverése után kötött béke¬
szerződés Káriát és Lükiát az ő fennhatóságuk alá rendelte (XXXVII. 55. 5—6). A két
terület gyakorlatilag csak 167-ben nyerte vissza szabadságát (XLV. 25. 6).
3 Vö. XLII. 26. 8.
140