Page 79 [79]
kocka: egyszer majd azzal is előáll valaki, hogy hiába szorítottátok vissza An¬
tiokhoszt a Taurosz-hegységen túlra, mert Eumenész sokkal inkább fejére nőtt
Kis-Ázsiának, mint korábban Antiokhosz, és szövetségeseitek nyugalma addig
nincs biztosítva, amíg Pergamonban áll a palota, amely fellegvárként magasodik
a szomszéd államok feje fölé.
(7) Jol tudom, Quintus Marcius és Aulus Atilius, hogy annak a hatdsa, amit
ti a szememre hánytok és amit én védelmemre felhozok, attól függ, milyen
füllel, milyen lélekkel veszik tudomásul a hallgatók, és nem is annyira az számít,
hogy én mit tettem és mi célból, inkabb az, hogy ti hogyan értékelitek cseleke¬
deteimet. (8) Én tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy tudatosan semmit nem
vétettem, és ha tudatlanságból elbotlottam is valamiben, hibás lépésemet mos¬
tani feddő szavaitok hatására még kijavíthatom és helyrehozhatom. (9) Bizonyos,
hogy nem követtem el semmi jóvátehetetlent, semmit, ami szerintetek háborús
megtorlást érdemelhet. Ha pedig ti olyan okokból, amelyek legfeljebb panaszt
vagy tiltakozást válthatnának ki, fegyvert fogtok, és szövetséges királyok ellen
háborúba indultok, akkor bizony alaptalanul terjedt el a népek között szelídsé¬
getek és megfontoltságotok híre."
43.
(1) Marcius helyesléssel hallgatta szavait, és azt tanácsolta, küldjön követeket
Rómába. Miután abban maradtak, hogy mindent meg kell próbálnia, és a leg¬
halványabb esélyt sem szabad elszalasztani, a tanácskozás hátralevő része arról
szólt, hogyan lehet biztosítani a követek útjának zavartalanságát. (2) Mivel
szükségszerűnek látszott, hogy a király emiatt fegyverszünetet kérjen, ezt Marcius
nagy nehezen megadta, mintha kegyet gyakorolna vele, noha ő maga is erre
vágyott, és ez volt a tárgyalás egyetlen célja. (3) A rómaiak ugyanis egyelőre nem
voltak kellőképpen felkészülve a háborúra, nem volt még sem hadseregük, sem
vezérük. Perszeusz ezzel szemben már mindent megszervezett és előkészített,
és a maga számára a legkedvezőbb, az ellenségnek pedig a legrosszabb pillanat¬
ban kezdhette volna meg a háborút, ha gondolatait el nem homályosítja a bé¬
kekötés hiú reménye.
(4) A római követek a tárgyalás végeztével, miután szavukat adták a fegyver¬
szünet betartására, Boiótiába mentek. (5) Itt már megkezdődött a mozgolódás,
mert egyes tagállamok kiváltak a boiót szövetségből, amikor hírül vették, hogy
a követek azt mondták, majd kiderül, mely népcsoportok nem értettek egyet a
kirällyal valö szövetsegkötessel.' (6) A követek még útközben találkoztak először
a khairóneiaiak, majd a thébaiak küldötteivel, akik azt állították, hogy ők nem
! Vö. XLII. 38. 5.
78