Aemilius többek közt felpanaszolta, hogy Marcus Fulvius már kétszer ütötte el
őt a biztos consulsägtöl;' Fulvius viszont azt sérelmezte, hogy Aemilius szünte¬
lenül zaklatta őt,? sőt törvény előtti fogadásra is kihívta, amelyben a becsülete
forgott kockán. De végül mindketten jelezték, hogy ha a másik is beleegyezik,
alkalmazkodni fognak az állam számos vezetőjének akaratához. (15) Minden
jelenlévő unszolására kezüket és szavukat adták egymásnak, hogy valóban ab¬
bahagyják és befejezik a gyűlölködést.
Ezután általános elismerés közepette felkísérték őket a Capitoliumra. A senatus
rendkívüli módon helyeselte és megdicsérte egyrészt az előkelőknek az ügyben
kifejtett fáradozását, másrészt pedig a censorok meggyőzhetőségét. (16) Ezután
a censorok kérésére, hogy utaljanak ki nekik pénzt, amelyből fedezhetik az álla¬
mi építkezések költségeit, megszavazták számukra az egész évi bevételt.
47.
(1) Ebben az évben Hispániában Lucius Postumius Albinus és Tiberius Semp¬
ronius Gracchus propraetorok megállapodtak, hogy Albinus Lusitanián át a
vaccaeusok ellen vonul, és innen visszatér Keltibériába, ha ott nagyobb háború
támad; Gracchus pedig behatol Keltibéria legtávolabbi részébe. (2) O először
Munda városát foglalta el egy váratlan éjszakai rohammal. Miután túszokat
kapott, és helyőrséget hagyott a városban, a kis erődöket ostromolva, a földeket
felégetve jutott el egy másik, igen erős városhoz, amelyet a keltibérek Certimának
neveznek.* (3) Itt már-már a falak közelébe nyomult az ostromművekkel, amikor
követek jelentek meg a városból, akik az ősi idők egyszerűségével beszéltek: nem
titkolták, hogy folytatni akarják a háborút, ha lesz hozzá erejük. (4) Azt kérték
ugyanis, hadd menjenek el segédcsapatokért a keltibérek táborába; de ha erre
nem kapnak lehetőséget, akkor tőlük függetlenül saját maguk fognak dönteni.
Gracchus engedélyével útra keltek, és néhány nap múlva tíz másik követet
hoztak magukkal. (5) Éppen dél felé járt az idő. A legelső kérésük a praetorhoz
az volt, hogy adasson nekik inni. Az első poharak kiürítése után kértek még,
miközben a körülöttük állók hangosan derültek ezeken a faragatlan és a visel¬
kedési normákat egyáltalán nem ismerő embereken. (6) Ekkor a legöregebb
közülük így szólt: , Azért küldött ide népünk, hogy végére járjunk: ugyan miben
1! Vö. XXXVII. 47. 6-7, XXXVIII. 35. 1.
? Vö. XXXVIII. 42. 8-44. 6; XXXIX. 4. 3—5. 6.
3 Ebbe a censorok által bérbe adott államjövedelmek tartoztak bele, de pl. a legyőzött
ellenségek által fizetendő hadisarc már nem.
! Munda és Certima/Cartima nem azonosak baeticai névrokonaikkal; valószínűleg mindkét
város a Duero folyó közelében helyezkedett el.