Page 485 [485]
kísérettel jössz hozzám dorbézolni? (13) Ha ajtóm nyitva állt volna, apám, most
nem panaszomat hallgatnád, hanem a temetésemre készülnél.
Én nem gyanúsítgatok, mint egy törvényszéki vádló, nem kétes értékű rész¬
leteket kapcsolok egybe érvelésemmel. Minek is tenném? (14) Talán tagadja,
hogy egy csapat emberrel megjelent az ajtóm előtt, vagy hogy fegyveresek vol¬
tak vele? Megadom a nevüket, hívasd ide őket. Lehet, hogy mindenre van
merszük, ha erre volt; de arra már nem lesz, hogy letagadják. (15) Ha bent a
házamban fegyverestül elfogtam volna őket, és hozzád vezettem volna, akkor
nyilvánvalónak tartanád a dolgot. Nos, ha beismerő vallomást tesznek, vedd úgy,
mintha tetten értük volna őket.
10.
(1) Átkozd el hát az uralomvágyat, és idézd meg a testvérgyilkosság bosszuló
fúriáit! De jól figyelj, apám, hogy ne vaktában átkozódj: különböztesd meg a
merénylőt és a merénylet kiszemelt áldozatát, és átkod a bűnös fejére szálljon.
(2) Aki meg akarta ölni fivérét, arra sújtson le apja isteneinek haragja is, akit
pedig testvére bűnös módon halálra szánt, annak nyújtson menedéket apja
könyörületessége és igazságossága. (3) Hisz ki máshoz menekülhetnék én, aki¬
nek az élete nincs biztonságban sem az ünnepélyes évi seregszemlén, sem a
hadgyakorlaton, sem saját házamban és lakomámon, még éjszaka sem, amelyet
pedig a természet a halandók pihenésére rendelt?
(4) Ha elfogadom öcsém meghívását, halál fia vagyok; ha beengedem az aj¬
tómon dorbézolni érkező öcsémet, halál fia vagyok: akár megyek, akár maradok,
nem kerülhetem ki a csapdát. (5) Hová forduljak hát? Senkinek sem jártam a
kedvében, apám, az isteneken és rajtad kívül. En nem menekülhetek a római¬
akhoz; ők a vesztemet kívánják, mert fájlalom, ha veled jogtalanul bánnak, és
mert felháborít, hogy tőled annyi várost és népet vettek el, legutóbb éppen
Ihrákia tengerpartját. Jól tudják, hogy amíg én és te élünk, Makedónia nem
lehet az övék. (6) De azt is tudják, hogy ha engem elemészt testvérem bűne,
téged pedig az öregkor — már ha ezt öcsém kivárja —, Makedónia királya és ki¬
rálysága egyaránt az ő kezükbe kerül.
Ha a rómaiak meghagytak volna neked valamit Makedónian kívül, úgy hin¬
ném, hogy ez számomra is megmaradt menedékül. (7) 9De hát elég védelmet
nyújtanak a makedónokx — mondhatná valaki. Láthattad, hogyan támadtak rám
tegnap a katonák. Mi hiányzott nekik a kardon kívül? De az is csak nappal
hiányzott, mert éjszaka testvérem vendégei már magukhoz vették. (8) Minek
említsem előkelőink többségét, akik méltóságuk és helyzetük megmaradásának
zálogát egyedül a rómaiakban látják, és abban, aki a rómaiaknál bármit el tud
érni" Herculesre, nemcsak nálam, a bátyjánál becsülik többre őt, hanem kis híján
484