szonyi módon kigondolt terve végrehajtására egymagában elég ereje lesz, apja
egyik-másik bizalmasát próbálta meg kétértelmű szavakkal behálózni. (4) Ezek
közül néhányan kezdetben úgy viselkedtek, mint akik nem kaphatóak ilyesmi¬
re, mert Démétriosztól többet vártak. (5) De látva, hogy Philipposznak a róma¬
iakkal szembeni gyűlölete napról napra nő, és míg Perszeusz adja alá a lovat,
Démétriosz minden erejével szembefordul vele, már előre sejtették, hogy az
elővigyázatlan ifjú áldozatul fog esni bátyja cselvetésének, ezért abban a meg¬
győződésben, hogy azt kell segíteniük, ami úgyis bekövetkezik, és az erősebb fél
céljait kell támogatniuk, Perszeusz pártjára álltak.
(6) Minden egyéb tennivalót a maga idejére ütemeztek; úgy döntöttek, egy¬
előre minden módon a rómaiak ellen tüzelik a királyt, és rábírják, hogy a hábo¬
rú mellett döntsön, amire lelkében már amúgy is hajlik. (7) Ugyanakkor, hogy
Démétrioszt naprél napra gyanusabba tegyék, mindig irányítottan a rómaiakra
terelték a beszélgetést. Ilyenkor egyikük az erkölcseiken és intézményeiken
gúnyolódott, a másik a történelmükön, a harmadik magának a Városnak a kül¬
sején, amely akkor még sem állami, sem magánépületeivel nem dicsekedhetett,
a negyedik pedig egyes főembereiken. (8) A gyanútlan ifjú azzal, hogy ezt mind
védelmébe vette — mivel szerette a rómaiakat, és folyamatos versengésben állt
bátyjával —, gyanússá vált apja előtt, és mindenféle vádaskodásnak kitette magát.
(9) Ezért apja már egyáltalán nem vonta be őt a rómaiakkal kapcsolatos tanács¬
kozásokba, hanem teljesen Perszeusz felé fordult, és éjjel-nappal csak vele osz¬
totta meg ezeket a terveit.
(10) Ekkor már visszatértek azok a követek, akiket a király a bastarnák né¬
péhez küldött segédcsapatokért. Löbb előkelő ifjút is magukkal hoztak, akik
között voltak királyi származásúak is. Ezek egyike feleségül ígérte a nővérét
Philipposz egyik fiának, a királyt pedig fellelkesítette a lehetőség, hogy rokoni
kapcsolatra léphet ezzel a néppel. (11) Perszeusz azonban így szólt: , Mire jó ez?
A külső segítség korántsem ígér annyi védelmet, amennyi veszélyt a belső ár¬
mánykodás rejt. (12) Ärulöt — ezt azért nem mondanám, de legalábbis kémet
melengetünk a keblünkön; csak a testét adták vissza nekünk a rómaiak, amióta
túszként náluk volt, a lelkét azonban megtartották maguknak. (13) Jóformán
minden makedón tekintete őrá irányul, és azt mondogatják, nem is kell nekik
más király, csak az, akit a rómaiak adnak nekik."
(14) Ilyen szavakkal ingerelte az öreg amúgy is nyugtalan lelkét, és annak
mélyebben hatolt szívébe a gyanú, mint arca elárulta.