Seite 479 [479]
megalázni, de az őrök vágyainak is ki lesznek szolgáltatva, iszonyú terv fogam¬
zott meg lelkében, (7) és ki merte mondani, hogy inkább saját kezével öli meg
minden gyermekét, semhogy Philipposz hatalmába kerüljenek. (8) Pórisz, aki a
szörnyű cselekedetnek már a puszta említésétől is borzadt, kijelentette, hogy
inkább elviszi a gyerekeket Athénba megbízható vendégbarátaihoz, és maga is
velük tart a számkivetésbe.
(9) Elutaztak Ihesszalonikéből Aineiába, egy állandó áldozati ünnepre, ame¬
lyet Aeneasnak, a város megalapítójának tiszteletére" évenként nagy ünnepé¬
lyességgel szoktak megrendezni. (10) Itt a napot az ünnepi lakoma mellett
töltötték, majd a harmadik őrségváltáskor, amikor már mindenki mély álomba
merült, felszálltak egy hajóra, amelyet Pórisz előkészített, mintha vissza akar¬
nának térni Ihesszalonikébe; igazi szándékuk azonban az volt, hogy átkelnek
Euboiába. (11) De hiába küszködtek szél ellen, a nap úgy virradt rájuk, hogy
még mindig a part közelében voltak.
Az öblöt ellenőrző királyi őrség egy felfegyverzett /emboszt küldött oda,
hogy hozza vissza a hajót, szigorú paranccsal, hogy vissza ne térjenek nélküle.
(12) Már közel jártak; Pórisz egyre buzdította az evezősöket és hajósokat, és
időnként az ég felé tárva kezét, segítségért könyörgött az istenekhez. (13) Közben
a büszke asszony visszatért jó előre kigondolt tervéhez: mérget oldott fel egy
pohárban, kardokat vett elő, mindezt kirakta a családja elé, és így szólt: , A halál
az egyetlen menedékünk! (14) Ezek az utak vezetnek oda; úgy meneküljetek
meg a király gőgje elől, ahogy kinek-kinek a szíve diktálja. Rajta, nagyfiaim, az
idősebbek kezdjék: fogjatok egy kardot, vagy ha lassabban akartok meghalni,
igyátok ki a kelyhet! (15) Közel volt az ellenség, a halálra buzdító anyjuk pedig
sürgette őket. Más-más halálnemet választottak, és félholtan zuhantak a hajóról
a tengerbe. Azután maga az asszony is a tengerbe vetette magát, átölelve férjét,
aki a halálba is elkísérte őt. Amikor a király emberei elfogták a hajót, már nem
volt rajta egy lélek sem.
5.
(1) Ez a szörnyű tett újra felszította a király elleni gyűlölet lángját, úgyhogy az
emberek széltében átkozták őt és gyermekeit. Átkaikat hamarosan az összes
isten meghallgatta: a király kegyetlenül elbánt tulajdon vérével is. (2) Perszeusz
ugyanis látta, hogy öccse, Démétriosz iránt egyre nő a makedón nép szeretete
és tisztelete, sőt a rómaiak jóindulata is; ezért úgy vélte, neki nincs többé remé¬
nye a királyi trónra, ha nem folyamodik bűnös eszközökhöz. Minden gondola¬
ta egyedül ekörül forgott. (3) Mivel azonban még abban sem bízott, hogy asz¬
! A monda szerint Aeneas a várost Irójából való elmenekülése után alapította.
478