Page 468 [468]
a thrákok és a krétaiak segítségével el tudott volna menekülni, de visszatartotta
a szégyen, mert nem akarta cserbenhagyni lovasait, népe színe-javát, akiket
nemrég ő maga válogatott össze. (3) Miközben ezeknek akarta biztosítani
a lehetőséget, hogy kijussanak a szorosból, és a menet végén haladva maga
próbálta feltartóztatni az ellenség támadását, lova felbukott, ő leesett róla, és
a ló teljes súlyával rázuhant. (4) Kis híján belehalt, hiszen már 70 éves volt,
és nagyon legyengítette a hosszú betegség is, amelyből csak ekkoriban kezdett
felgyógyulni.
(5) Ahogy ott feküdt a földön, odatódult az ellenség, és elfogták. Amikor
azonban felismerték, tisztelet ébredt bennük, és visszagondoltak érdemeire:! úgy
emelték fel, mintha saját hadvezérük lenne; magához térítették, és kivitték a
félreeső völgyből az útra, miközben váratlan örömükben alig hittek a szemüknek.
(6) Néhányan hírnököt küldtek előre Messzénébe az üzenettel, hogy a háború
véget ért, mert fogságba ejtették Philopoimént. (7) Ez először annyira hihetet¬
lennek tűnt, hogy a hírvivőről nemcsak azt hitték, hogy hazudik, hanem már-már
azt, hogy megháborodott. De amikor egyik ember a másik után érkezett ugyan¬
azzal a hírrel, végre elhitték, hogy igaz. (8) Még mielőtt értesültek volna róla,
hogy közeledik a városhoz, mindenki kitódult elé, szabadok és szolgák, gyerekek
és nők, hogy részesei legyenek a látványnak. A tömeg így elállta a kaput, mivel
úgy látszott, senki sem ad hitelt a rendkívüli hírnek, csak ha saját szemével is
meggyőződött róla.
(9) A Philopoimént kísérő emberek alig tudtak utat vágni a sokaság között
és bejutni a kapun. Utjukat a továbbiakban is ugyanilyen sűrű tömeg nehezítet¬
te, (10) és mivel nagy részük úgysem láthatott semmit, hirtelen ötlettől vezé¬
relve megtöltötték az út közelében álló színházat, és egyhangúlag követelték,
hogy Philopoimént vezessék oda, a nép szeme elé. (11) A főtisztségviselők és
elöljárók attól tartva, hogy ha közvetlen közelről látják ezt a nagy embert, a
sorsán érzett szánalom nem várt hatást válthat ki az emberekből: egyesekben
a tisztelet, ha egykori nagyságát egybevetik mostani sorsával, másokban nagy¬
szerű tetteinek emléke rokonszenvet kelthet iránta. (12) Ezért olyan helyre ál¬
lították, ahol a nézők csak messziről láthatták, aztán gyorsan el is vitték az
emberek szeme elől, mert szzratégoszuk, Deinokratész közölte, hogy a főtiszt¬
ségviselők szeretnék kihallgatni őt az egész háborúra vonatkozó kérdések ügyé¬
ben. Ezután elvezették a tanácsterembe, és miután összehívták az államtanácsot,
megkezdődött az ülés.
! 202/201-ben Philopoimén űzte ki a spártai Nabiszt Messzénéből.
467