vében, mint így, hogy bármint történt is mindez, a rómaiak előtt éppen fia,
Démétriosz révén akarta tisztázni magát. (9) A senatus hajlandó sok múltbeli
cselekedetét elnézni, elfelejteni és eltűrni, és hitelt adni Démétriosz szavainak.
(10) Ő ugyanis lélekben a túszuk maradt akkor is, ha testben már visszatért apjá¬
hoz, és tudják, hogy a római nép barátja, amennyire ezt apja iránti kötelességtuda¬
ta megengedi. (11) Ezért Démétriosz iránti megbecsülésük jeleként követeket
küldenek Makedóniába, úgyhogy ha egy és más nem úgy történt, ahogy kellett
volna, ezt a mulasztást még most is jóvá lehet tenni megtorlás nélkül. Azt is sze¬
retnék, ha Philipposz tisztában lenne azzal, hogy fia, Démétriosz közbenjárásának
köszönheti, hogy a római néphez fűződő viszonyában nem történt változás.
48.
(1) Ezek az intézkedések azonban, amelyekkel az ifjú tekintélyét akarták növel¬
ni, már akkor irigységet keltettek ellene, sőt csakhamar pusztulását is okozták.
(2) Ezután a spártaiakat vezették be. Sok jelentéktelen vitás kérdéssel álltak
elő, amelyek közül a lényegesebbek ezek voltak: azok, akiket az akhájok elítéltek,
hazatérhetnek-e vagy sem; (3) az akhájok jogosan vagy jogtalanul ölték-e meg
azokat, akiket megöltek;! a spártaiak tagjai maradjanak-e az akháj szövetségnek,
vagy pedig, mint korábban is, ez legyen a Peloponnészoszon az egyetlen város,
amelynek külön alkotmánya van. (4) A senazus úgy döntött, hogy a száműzöttek
térjenek haza, és a meghozott ítéleteket meg kell semmisíteni, Spárta pedig
maradjon az akháj szövetség tagja; ezt a határozatot rögzítsék írásban, és lássák
el pecsétjükkel mind a spártaiak, mind az akhájok.
(5) Makedóniába Ouintus Marciust küldték el követségbe, és megbízták,
hogy a Peloponnészoszon is tájékozódjon a szövetségesek helyzetéről. Itt ugyan¬
is még mindig tapasztalható volt bizonyos, a régi viszálykodásokból visszamaradt
nyugtalanság, sőt Messzéné el is pártolt az akháj szövetségtől. (6) Ha ismertet¬
ni akarnám ennek a háborúnak az okait és lefolyását, az nem volna összhangban
feltett szándékommal, hogy a külföldi eseményekkel csak annyiban foglalkozzam,
amennyiben összekapcsolódnak a római történelem eseményeivel.
49.
(1) Meg kell azonban említenem, hogy bár a háborúban az akhájok kereked¬
tek felül, fogsagba esett sztratégoszuk, Philopoimén: amikor Koroné felé tartott,
hogy elfoglalja a várost az ellenség orra elől, amely szintén pályázott rá, néhány
lovasával együtt egy nehezen járható völgyben megtámadták. (2) Úgy tartják,