DÚLI. ANDREA TÉR — HELY - „BELSÖ TÄJAK” Hétköznapi tapasztalatok is alátámasztják, hogy a fizikai környezetek jelentéssel bírnak használóik számára: az embereknek van , szülővárosa; , otthona; ,,munkahelye; , törzshelye? Van, ahol sétálni jó, máshol bevásárolni, megint másutt barátokkal találkozni. Az emberek gyakran visszavágynak azokra a helyekre, amelyeket (akár jószántukból, akár kényszer hatására) elhagytak, honvágyuk (Horvát, Dúll és László 2011) van, és jó vagy éppen fájdalmas érzés visszatérni a korábbi életesemények színhelyeire (Horvát, Dúll és László 2006). Vagyis, a környezet tereihez valahogyan viszonyul a használó, azok lélektanilag nem maradnak semlegesek számára. Ennek a jelenségnek egyik lehetséges értelmezése, hogy a földrajzi-fizikai értelemben vett teret (space) az emberek helyként (place) tapasztalják és élik meg, vagyis érzelmi, kognitív és viselkedéses — azaz pszichológiai — jelentéssel ruházzák fel (Canter 1977). A környezetpszicholögia (Id. Dúll 2009) a viselkedést annak összetett téri kontextusában vizsgálja: ,, Az emberek cselekvéseiket mindig specifikus helyekhez kapcsolják, azaz szituálják. Ezeknek a helyeknek a tulajdonságai lényegi összetevőit jelentik az emberi tevékenységek és élmény megértésének" (Canter 1986, 208). A hely tehát több mint egy lokáció a térben: az emberek — miközben élnek benne - jelentéseket rendelnek hozzá (vö. Canter 1977), a helynek fizikai, földrajzi, építészeti, történelmi, vallási, szociális és pszichológiai konnotációi vannak (Manzo 2003). Az egész élet során törekszünk az én és a fizikai-szociális környezet viszonya folytonosságának fenntartására, Ebben sokan — pl. a fenomenolégusok és a kognitiv elméletalkoték is — egyetértenek. Utóbbiak azonban hangsúlyozzák, hogy az emberek a szocializáció során tanulnak meg megfelelően viselkedni a releváns fizikai környezetekben (Ittelson, Proshansky, Rivlin és Winkel 1974). Az, hogy a , megfelelően viselkedni" mit is jelent, összetett egyéni és társas folyamatokon keresztül definiálódik az egyén számára. A fizikai környezet Ittelson és munkatársai szerint eredendően , jellegzetesen semleges" (i. m. 96) és kizárólag akkor kerül be az önreflektív tudatosságba, amikor bármilyen szempontból eltérés lép fel az adaptációs szinttől. Ebben az esetben összefonódó pszichológiai folyamatok jelennek meg: affektusok (szükségletek, késztetések, érzelmek, szándékok), odafordulás (tájékozódás, orientáció), kategorizáció (fogalomalkotás), rendszerezés, manipuláció és bevésés (emlékezet). Ezeken a folyamatokon keresztül az egyén stabil és tartós tudást, reprezentációt alakít ki a környezetéről, ami képessé teszi őt arra, hogy folyamatosan bejósolható és rendezett módon 110