DÚLL ANDREA Az identitás környezetpszichológiai értelmezése: helyérzés, helykötődés és helyidentitás A 80-as évektől kezdve a kezdetben fizikai környezeti hangsúlyú környezetpszichológia érdeklődése megnövekedett az egyén és a fizikai-szociális környezet kapcsolatának összetett, kognitív, affektív és motivációs természete iránt. Ebben az időszakban fogalmazódott meg Harold Proshansky és munkatársai elmélete arról, hogy a helyek és azok fizikai tulajdonságai részt vesznek a személyes identitás alakításában. A helyidentitás elmélete szerint a , szelf szubjektív érzését nemcsak a személy más személyekkel való kapcsolatai határozzák meg és fejezik ki, hanem a személy különböző fizikai környezetekhez való viszonya is, amelyek meghatározzák és napról napra strukturálják életünket" (Proshansky, Fabian és Kaminoff, 1983, 58). A helyidentitás ,a helyekről való gondolkodás és beszélés folyamatában?" (i. m. 61), valamint a helyhasználat kapcsán fejlődik ki, vagyis az aktuális észlelési és/vagy kognitív tudásszerzési folyamatban, amely során az egyén interakcióba kerül a fizikai környezettel. A szelfidentitás (ki)alakulasa nem korlatozodik tehát az önmagunk és a szignifikáns mások közötti különbségtételre, hanem kiterjeszthető a nem kevésbé fontos tárgyakra és dolgokra, helyekre is, amelyek körülvesznek minket. A helyidentitás a személyes identitás egyik fontos kognitív struktúrája, amely az egyénnek bizonyos környezetekhez való erős érzelmi kötődésében nyilvánul meg. Ma a környezetpszichológusok egyértelműen összekapcsolják a személyes és társas identitás meghatározásának és fenntartásának folyamatát a téri folyamatokkal. Egész életünk során törekszünk saját magunk és fizikai-szociális környezetünkkel való viszonyunk folytonosságának fenntartására. A környezetpszichológiai helyidentitás-koncepció szerint az , élettelen" fizikai környezet azonosságtudatunk, szelférzésünk, azaz személyiségünk szerves részévé válik. Életünk kedves helyei az ismerősség-, a kontroll- és az odatartozás-érzés révén biztosítják számunkra a túlélésben nélkülözhetetlen környezeti önszabályozás lehetőségét. 109